Névjegy:
Meteorológus, a magyar levegőkémiai kutatás „atyja”, MTA tag, a Központi Légkörfizikai Kutatóintézet igazgatója (1976-1990), a PE egykori egyetemi tanára, jelenleg emeritus professzora, Széchenyi-díjas.
Pályafutásodat az Országos Meteorológiai Szolgálatnál kezdted, az 1950-es évek második felében. Milyen tudományos kérdések foglalkoztattak akkoriban?
– Első kutatási témám az esőcseppek nagyság szerinti eloszlásának vizsgálata volt. Majd rátértem a kondenzációs magvak tanulmányozására, azaz azoknak a légköri aeroszol-részecskéknek a vizsgálatára, amelyeken a felhőcseppek keletkeznek. Ezek vízben oldódó anyagokból állnak, amelyek a levegőben nyomgázokból bonyolult kémiai reakciókkal keletkeznek. Innen már csak egy lépés volt a levegőkémia.
Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) megbízásából egy időszakban sokat utaztál egzotikus afrikai és ázsiai országokba – mi volt a feladatod, és melyik küldetés volt a legemlékezetesebb?
– A WMO egyik vezető munkatársa a hetvenes évek közepén felkért, hogy legyek a világszervezet francia nyelvű környezeti konzultánsa. A feladatom az volt, hogy a fejlődő országokban népszerűsítsem az akkor induló légköri háttér-légszennyezettségi (nem városi) megfigyeléseket.
Az ilyen léptékű légszennyezettség ugyanis káros hatással van a bioszférára, és végső soron az éghajlatra. Utazásaim során a látott tájakból a Szahara tette rám a legemlékezetesebb benyomást.
Később, mintegy tizenöt éven át, Budapesten a témakörben francia és angol nyelven nemzetközi iskola is működött.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Pannon Egyetemmel, mi motiválta a Veszprémbe „igazolásodat”?
– A hetvenes évek elején az akkori Vegyipari Egyetemen környezetmérnöki szakmérnöki tanfolyamok kezdődtek. Nemecz Ernő rektor felkért, hogy vállaljam el a levegőkörnyezeti tárgy oktatását. Később, a kilencvenes évek elején, az egyetemen a tárgykörben rendes szak indult. Ebben is vállaltam oktatási feladatokat. Másrészt a kutatásaim a légköri aeroszol szervesanyag tartalma felé fordultak, amihez Veszprémben megvoltak a személyi és tárgyi feltételek.
Mit jelent számodra a Magyar Tudományos Akadémia?
– Az MTA a magyar tudomány fellegvára. Így életem egyik legnagyobb eredményének tartom, hogy mintegy negyven éve az akadémia tagja lehetek. Külön megtisztelés számomra, hogy tagtársaim több feladat ellátására is alkalmasnak tartottak, és az intézményt, mint tisztségviselő is szolgálhattam. Így, egyebek között, hat éven át elnöke lehettem a Veszprémi Akadémiai Bizottságnak.
Könyvespolcot is megtölthetnének a könyveid – szakmai könyvek és szerkesztett művek, szakmai és irodalmi fordítások, saját életrajzi kötetek – most épp min dolgozol?
– Jelenleg egy kéziraton dolgozom, amely a „Miért van a Földön élet” címet viseli. Ebben számba veszem mindazokat a külső (pl. a Naprendszer különleges tulajdonságai, ütközések más égitestekkel) és belső (pl. lemeztektonika, az üvegházhatás változása a Nap fényességének függvényében, oxigénképződés) hatásokat, amelyek az élet keletkezését és fennmaradását meghatározták, meghatározzák
Mit jelent számodra a Pannon Egyetem? Kérlek, címszavakban vagy egyetlen mondatban válaszolj.
– A Pannon Egyetemen olyan fiatal munkatársakra találtam, akik témám, a levegőkémia területén jelentős eredményeket értek el, és tovább viszik azt a tudományágat, amelyet évtizedekkel ezelőtt elkezdtem.
Riporter: Dr. Pósfai Mihály – Pannon Egyetem
Fotó: Gáti Kornél – Pannon Egyetem
Az Előtér podcast sorozat keretében egy hosszabb, életút interjú is készült Mészáros Ernővel, akit ez alkalommal is Pósfai Mihály kérdezett. Az érdekes beszélgetést az alábbi videóban tekinthetik meg.
