Névjegy:
Vegyészmérnök, az MTA tagja, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, rektorhelyettese (2020-2022), a PE egykori diákja és oktatója, Széchenyi-díjas.
A Pannon Egyetem jogelődjén szereztél diplomát és húsz évig itt dolgoztál – melyek a legmarkánsabb, meghatározó emlékeid az egyetemmel kapcsolatban?
A nyolcvanas évek elején voltam egyetemista. Akkor az egyetem egy sziget volt a városban, a legtöbb hallgató a kollégiumban lakott, nagyon jó közösségek alakultak ki. Számomra a szakmai tanulmányok mellett a legmeghatározóbb élmény az egyetem és a kollégium rendkívül gazdag kulturális élete volt. Később az Analitikai Kémia Tanszéken dolgozva fontos volt, hogy rengeteg kollégával tudtam olyan szakmai kérdésekről is beszélgetni, gondolkodni, amelyek nem az én közvetlen kutatási területemhez tartoztak.
„Kívülről” hogyan látod, változott-e, ha igen, miben a Pannon Egyetem az utóbbi tíz-tizenöt évben?
2005-ben váltottam, és a Pécsi Tudományegyetemen folytattam munkámat. Azóta viszonylag laza kapcsolatom van a Pannon Egyetemmel; elsősorban a régi barátokon és munkatársakon keresztül jutok információhoz. Az elmúlt két évtizedben az egyetemeinken gyökeres változások voltak. A kancellári rendszer bevezetése, a modellváltás alaposan átalakította a felsőoktatást. Úgy látom, hogy a Pannon Egyetem nagyon jól használta ki ezeket a lehetőségeket, és komoly fejlesztéseket tudott megvalósítani.
Kutatási területed az analitikai kémia, az elválasztástudomány és a kemometria. Hogyan tudnád a nem szakmabeli olvasók számára röviden bemutatni, mivel foglalkozol?
Elsősorban az elválasztásokhoz vezető folyamatokat, az egyes vegyületek megkötődését igyekszünk megérteni a kromatográfiás elemzések területén. Ehhez nagyon sok kísérleti adatra, adatelemzésre, illetve megfelelő mélységű matematikai modellekre van szükségünk. Az a célunk, hogy az eredményeink felhasználhatók legyenek a nagyhatékonyságú elválasztások megértéséhez, tervezéséhez.
A Pécsi Tudományegyetem tudományos és innovációs rektorhelyettese voltál. Örök téma Magyarországon, hogy az alapkutatásnak van-e értelme, hasznosul-e innovációban – neked mi a véleményed?
Nem tudhatjuk előre, hogy egy alapkutatás eredménye mikor lesz érdekes és fontos innovációs szempontból. Egy egyetemi, akadémiai kutatótól nem lehet feltétlen elvárás az innováció. Az innováció, a szabadalmak bejegyzése elsősorban az ipar feladata. Az persze külön öröm és siker, ha a kutató termékként, szolgáltatásként is láthatja az eredményeinek hasznosulását.
Sokak szerint válságban van a tudományos kutatás és főleg a publikálás – mit gondolsz erről a témáról, hogyan látod a jövőt?
Sajnos a kutatás és a publikálás olyan méretű iparrá növekedett, amelyet már lehetetlen követni. Egyre több hamis eredményt is közölnek, és még rangos folyóiratok is kénytelenek közleményeket visszavonni. A „publish or perish” kifejezés sokáig jól jellemezte a kutatókra nehezedő publikációs kényszert, de most már a felelőtlen közlések miatt a „publish and perish” is helytálló lesz.
Mit jelent számodra a Pannon Egyetem? Kérlek, címszavakban vagy egyetlen mondatban válaszolj.
A Pannon Egyetemen alakult ki a „tudományos világképem”: a vegyészmérnökség és az analitikai kémia megismerése, megértése, szeretete.
Riporter: Pósfai Mihály
