Névjegy:
Matematikus, az MTA doktora, az Informatikai Tudományok Doktori Iskola alapító törzstagja, az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola szakmai fővédnöke. A Stanford University és a research.com adatbázisai alapján a világ legjobb kutatóinak 2%-ba tartozik. Munkásságát Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével ismerték el 2020-ban.
2000 óta tanítasz a Veszprémi Pannon Egyetemen, hogyan tudnád összefoglalni az elmúlt időszakot?
Budapesten születtem, és ott éltem le életem nagyobb részét. Veszprém sokkal kisebb hely, és nagyon rövid időn belül tapasztaltam, hogy ez a különbség az emberek egymáshoz való viszonyulásában is megmutatkozik. Számomra ez igen pozitív élmény volt. Nem itt élek, de nagyon szívesen járok ide, kedves, barátságos a légkör.
Matematikus vagyok, elsődlegesen tudományos kutató, és ugyan az Informatikai Tudományok Doktori Iskola alapításában részt vettem meghívásra, viszont az informatikus hallgatók közül csak azokkal alakulhatott ki szakmai együttműködés, akiknek komolyabb matematikai érdeklődésük volt. Nagy örömömre többekkel is született közös publikációnk, élvonalbeli nemzetközi szakfolyóiratokban. A korábbi beosztású doktori képzésben volt lehetőség munka mellett egyéni felkészülőként fokozatot szerezni. Ily módon több doktori hallgatót is vezettem. Egyik közülük elnyerte a Régió legjobb értekezésének díját.
Az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola szakmai fővédnöke is vagyok, az alapítás, 2001 óta. Utánpótlás-nevelés a célunk, középiskolásoknak tartunk évente hat hétvégén matematikai kompetenciafejlesztő alkalmakat. Jelenleg is van a tanszéken olyan kolléga, aki az Erdős Iskolából indult.
A Stanford Egyetem értékelési rendszere alapján a tudományos kutatók felső 2 százalékába tartozol. A Research.com weboldalon két kategóriában szerepelsz, matematikában és számítástudományban, szintén előkelő helyen, a világ élvonalában. Van a sikerednek „titka, receptje”?
Egy diák hajlamos azt gondolni, sok mindent fölösleges lenne megtanulnia azok közül, amik a tantervben szerepelnek. Viszont a tudományos kutatásaim eredményességében nagy segítség volt, hogy eltérő területek módszereit tudtam használni. Gráfelméletben publikáltam, az elméleti számítástudomány, a valószínűségszámítás, és a komplexitáselmélet módszereit is használtam.
Sokáig kutatóintézetben dolgoztam, így nem volt egyetemi adminisztrációs- és óraterhelésem. Igaz, a kutatói aktivitásom akkor sem csökkent, amikor már tanítottam. Elszánt kutató vagyok. Már a gimnázium vége táján is arra készültem, hogy az legyek.
Hogyan döntötted el, hogy erre a pályára lépsz?
Még gimnáziumban volt két olyan tanórám, ahol egy híres oktató tartotta a gráfelméletet. Mondott egy nyitott kérdést és sikerült egy önálló eredményt elérnem, ez lelkessé tett, hogy olyan dolgokat csináljak, amiket más még nem tudott megcsinálni. Ott indult az elhivatottság, eldöntöttem, hogy kutatással szeretnék foglalkozni. Már a nyugdíjas kort bőven elértem, de amíg meg tudom érteni a kérdéseket, addig fogok ezeken gondolkodni. És ha valami kijön, abból cikkek is fognak születni.
Mit javasolnál a pályaválasztás előtt állóknak, azzal foglalkozzanak, amit szeretnek, vagy válasszanak olyan szakmát, amiből jól meg tudnak élni?
Nagyon szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Ha az ember azt csinálja, amit szeret, akkor nem anyagiakra otimalizál.
Van olyan mozzanata az egyetemi éveknek, amelyre szívesen emlékszel vissza?
Sok kedves emléket őrzök az elmúlt évtizedekből. Kollégákkal, hallgatókkal, és az egyetemen kívülről is. A Pannon Egyetem Szimfonikus Zenekarában is játszottam a megalakulásától kezdve, nagyon sajnáltam, hogy megszűnt.
Azt hiszem, a matematikai tárgyak nem tartoznak a legkönnyebbek közé, ezért öröm volt látni a hallgatók szorgalmát. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy csak mesterképzésen tanítottam, amire a leginkább elhivatottak jelentkeznek.
Persze volt kevés számú negatív élményem is a hosszú időszak alatt. Emlékszem, mennyire meghökkentem, amikor egy hallgató azzal állított be a vizsgára, hogy írjam be neki az elégtelent. A mi időnkben ez nem volt divat. Szerencsére itt is egyedi esetnek bizonyult.
Riporter: Elekesné Tringli Alexa
Fotós: Nyerges Roland
