Névjegy:
Egyetemi testnevelő tanár, úszás szakedző, kajak-kenu edző, nemzetközi síoktató. 1994 óta a Pannon Egyetem Testnevelési és Sport Intézet testnevelő tanára.
Mi indította el 1999-től a Regattát?
Abban az évben 50 éves jubileumát tartotta a Pannon Egyetem, és integrálódott hozzánk a Georgikon. Megünneplésükre találta ki Gaál Zoltán professzor úr, hogy Oxford-Cambridge mintára legyen egy evezős verseny, ami minden évben megrendezésre kerül, speciális, fixüléses hajókkal.
Mesélnél kicsit a kezdeti időszakról?
A Balatonra tervezett közel 11m hosszú és 1,6m széles hajóink Kálóczy Antal dudari műhelyében készültek, és a technikai felszerelésük sokat változott az évek során. A hajótípust 2004-ben fogatta el a MESZ, mint fixüléses tízevezős kormányos hajóosztály.
Az első versenyek az őszi félévben zajlottak, és kezdetben csak fiúk versengtek: a hallgatói és az oktatók-dolgozókból verbuválódott szenior fiúcsapat. Aztán a hölgyeknek a nagy szurkolás révén megtetszett, és ők is bekapcsolódtak hallgatói és szenior szinten is. Abban az időben rendkívül népszerű és nagy várakozással teli esemény volt, közel 600 fő jelent meg egy Regattán! Ez volt az Egyetem legtöbb embert megmozgató rendezvénye.
Gaál Zoltán professzor úr később is támogatást nyújtott?
Az ő rektorsága alatt nagyon odafigyelt a Regattára, támogatta a felkészülő csapatokat. Meghívta reggelizni őket a Nereusra, és minden évben megvendégelte a Regattásokat a rektori tanácsteremben. Az evezősök nagy becsben voltak tartva sportolóként az egyetemen. A rektor úr is személyesen ismerte a hallgatókat és jó kapcsolatot tartott fenn velük. Természetesen a későbbiekben is a szívügye volt a Regatta és örömmel látott minket, ha tanácsért fordultunk hozzá. A tiszteletére és emlékére lett a karok közötti futam Dr. Gaál Zoltán emlékfutam.
A 2010-es évekre érte el népszerűségének csúcsát az evezés. Hogy történt ez?
Az első években történt a „tömegbázis” kiépítése, a 2010-es években ez szépen felfutott és nagyon népszerűvé vált az evezés. A csapatokat az idősebb hallgatók verbuválták, a Regattát már a Gólyatáborban hirdették. Így sikerült egy nagyobb sportolói bázist létrehozni, amiből aztán egy komoly felkészülésen és válogatón keresztül jutottak be az Egyetemet képviselő csapatba. Mára ez megváltozott, nehéz megmozgatni a fiatalokat, csak azokra a lelkes hallgatókra tudok számítani, akik még a régi vonalat képviselik: alázattal és sok energiát beletéve szeretnék ezt a sportot mívelni.
Keszthely hogyan helyezkedik el a történetben?
Az egyik évben Balatonalmádiban, míg a másik évben Keszthelyen tartottuk meg a Regattákat. A Georgikon, mint nagy múlttal rendelkező kar égett a bizonyítási vágytól. Kampuszukon dolgozott Mészáros László kollégánk, aki már a kezdeteknél fogadott hozzájuk egy evezős edzőt, és mi ki is kaptunk az első Regattán 2:0-ra! A következőn már mi vágtunk vissza. Aztán mindkét kampusznál kialakult, hogy kinevezett edző készítse fel a csapatokat, náluk Mészáros László, később Háromházi Albert, nálunk pedig én vállaltam a 2000-es évtől. Nagyon kiélezett csaták alakultak ki, komoly rangja volt a versenynek. Edzőként mondhatom, mindkét oldalon nagyon sok energiát tettünk bele a hallgatók és az oktatók-dolgozók oldaláról is, hogy jól szerepeljünk a Regattán.
Aztán újragondoltátok a futamokat…
Az utóbbi években már karoknak is meghirdetjük, 10 fős csapatot kell kiállítaniuk, minimum két hölgy taggal. Ez a futam rendkívül látványos, hiszen a négy kar csapatai küzdenek egymással. Keszthely ma már meghívott egyetemként szerepel, így a hagyomány sem csorbul. Rendeztünk már sportolói futamot is, amibe bevontuk pl. a kosárlabdásokat, labdarúgókat, atlétákat is. Az öregdiák futamra mindig visszajönnek volt hallgatóink nagy csatákat vívni egymással. Idén először a Pannon Egyetem kiemelt céges partnereinek is hirdettünk külön futamot, nagy sikerrel, hagyományteremtő kezdeményezésként.
Ők sem idegenek az egyetemtől…
A régi hallgatóimmal, akik a 2000-es évektől kapcsolódtak be az evezőssportba, a mai napig nagyon jó baráti viszonyban vagyok. Ők már 35-40 éves, családos, dolgozó emberek, és közülük sokan e partnercégeknél helyezkedtek el. Így sokan jöttek, akik az egykori válogatott csapatomban hosszú időn keresztül evezőseim voltak! Így lettek „magok” a céges futamnál, őket ültettem vezérevezős pozícióba, akiket az „újoncok” le tudtak követni. Volt diákjaink mindig nagy örömmel gondolnak vissza Regattákra, elmondásuk szerint nagyon sokat adott nekik az evezőssport. Őket bevonni a következő versenyekbe egy jó kezdeményezés.
Milyen elképzeléseitek vannak a jövőt tekintve?
Beindult egy tengeri evezős szakág az evezőssportban, ez 2028-ban olimpiai szám lesz Los Angelesben beach futamként. Eszközparkfejlesztés keretében a Magyar Evezős Szövetség már hozott le nekünk tengeri evezős hajókat. Szeretnénk népszerűsíteni a tengeri evezést itt a Balatonon, és a későbbiekben bekapcsolni a Regatta futamokba, hogy színesítse a versenyt.
Miért jó, hogy van Regattánk?
Mi vagyunk az egyetlen olyan egyetem az országban, akiknek a Balaton itt van karnyújtásnyira. A vízisportok rendkívül jó rekreációs sportok, nimbuszuk felértékelődött rohanó világunkban. E sportágakhoz, ahol testileg, szellemileg és mentálisan is ki tudunk kapcsolódni, kell egy nagyon jó környezet, a Balatonnál jobbat el sem tudok képzelni! Másrészről az evezés jó csapatszellemet produkál, ahol az egyénnek kommunikálni kell és kapcsolatot teremteni. A Regattával magát az egyetemet képviseljük: remélem, vissza tud kerülni arra a fényére, amit a 2000-es, 2010-es években éltünk meg. Ahhoz kell egy jó utánpótlás, hogy mindig legyenek olyan lelkes hallgatók, akik tovább tudják adni a Regatta szellemiségét a következő generációnak.
Riporter: Marton Angéla
