Névjegy:
Szabad-Sajtó díjas újságíró, szerkesztő. 1986 óta a sajtóban dolgozik, több mint három évtizedes szakmai múlttal. A Pannon Egyetem tudósítója, ahol számos jelentős eseményről számolt be. 2006-ban elsőként elsőként vehette át a Pannon Egyetem Média-díját.
„A Pannon Egyetemen könnyű volt kíváncsinak lenni, volt mire kíváncsinak lenni” – Balla Emőke újságíróval beszélgettünk
Balla Emőke a nagybetűs újságíró, a neve szorosan összeforrt a sajtóval, generációk tanulták tőle a mesterséget és akármelyik egyetemi rendezvényen körbenéztünk, könnyen találkozhattunk is vele személyesen. Sokat elmond róla, hogy az interjú kezdetekor seperc alatt elbizonytalanított abban, hogy melyikünk a kérdező és melyikünk az interjúalany. Kifogyhatatlan kíváncsiságával és könnyed írói stílusával emelte témájává évtizedekig a Pannon Egyetemet, megélt itt örömöt, szerelmet és vitákat is, ezekről kérdeztük őt.
Tizenhat évesen már újságíró voltál. Milyen nagy fordulópontok voltak a több mint háromévtizedes szakmai múltadban, amik meghatározták az életedet?
1986-ban újságírógyakornok voltam a Veszprém Megyei Naplónál, dolgoztam a helyi televíziónál, a Magyar Hírlapnál, aztán 1997-ben tértem vissza újra Veszprémbe egy rövid szakmai kitérő után. A Naplónál az akkori főszerkesztő, Kovácsi Miklós megbízott, hogy a Pannon Egyetemről írjak. A Napló és az egyetem közötti kapcsolatot egy tanévnyitó ünnepséggel indítottam, ahol Habsburg Ottót díszdoktorrá avatták. Hét percet kaptam, hogy interjút készítsek vele. Hatalmas élmény volt, ő és az őt kísérő gróf Bethlen István is elégedetten szólt a munkámról.
Veled kezdődött ez a kapcsolódás?
Nem. Mielőtt én elkezdtem volna a munkát a Naplónál, ott már az egyetemi újsággal szorosan együttműködött a szerkesztőség, Dallos Zsuzsa, Tóth János, és sorolhatnám a kollégákat, valaki mindig benne volt az egyetemi körforgásban, az egyetemről a kezdetektől valakinek tudósítania kellett. Én Gaál Zoltán professzor úr rektorsága alatt tudósítottam az egyetemről eleinte, fantasztikus rektor és kiváló ember volt. Nagyon gördülékenyen ment vele a munka, és igazi profi volt, nagyon sokat fejlődött az egyetem az ő ideje alatt. Bízott bennem, olyan bizalommal, amit az ember a munkájával érdemelhet ki, és ezért nagyon hálás voltam neki.
Gaál Zoltán rektor úr mellett volt még, akire felnéztél, vagy fontos része volt a szakmai fejlődésednek?
Nekem akkoriban újságíró végzettségem volt, diplomát később szereztem. Az egyetemi közeg inspirált, motivált az, hogyha egyetemi oktatókkal interjúzok, nekem is tanultnak és képzettnek kell lennem. Megemlítem Papp Sándort, Mészáros Ernőt, aki akkor a VEAB-nak az elnöke is volt, illetve az ő kutatócsoportjában dolgozó Gelencsér Andrást, akikre felnéztem. Marton Gyula professzorral, a mérnöki kar volt dékánjával is nagyon jó kapcsolatom volt. Forró Zsuzsa angol nyelvtanár az egyetemen, vele a szerkesztőségben ismerkedtem meg, a Naplós kollégákat tanította angol nyelvre. Ez nagyon kedves emlék. Kovács Kristófot is itt ismertem meg, és később a kollégáit, Korim Tamást és Jakab Miklóst.
Kovács Kristóf nemcsak a Pannon Egyetem életében volt meghatározó és nagyon fontos, de a tiédben legalább ennyire.
Bennem az egyetem és Kristóf, akiért hálás vagyok, szorosan összefonódott. Hogy beteljesülhetett ez a szerelem kettőnk között, az egy csoda. Nehéz elképzelni, hogyan lehet egyetem Kristóf nélkül? 2022-ben vette át az arany diplomáját, mindig fiatalnak láttam, tele erővel, energiával, lendülettel. A hetvenedik évfordulón még ő állt kint az ünnepségen, ő foglalta össze az egyetem történetét. És már nincs velünk, nincs velem.
Az egyetem magyar szakán, amikor én jártam ide, akkor a te interjúdat mutatták be példaként, azt hiszem, Ladányi István tanár úr éppen. Ő is dolgozott a Naplónál korábban, ha jól tudom.
Ladányi István neked tanár, nekem korrektorom volt. Kezdő újságíró voltam, István korrektorként nagyon sokat segített nekem. Kulturális témákkal kapcsolatban írtam akkoriban, és javított, okított, tanított engem, de megmondta azt is, ha jól dolgoztam. Sokat jelentett nekem a dicsérete.
Egy korábbi interjúdban azt mesélted, hogy számodra a kultúráról könnyebb írni, mint a közéletről például. Az egyetemről könnyebb vagy nehezebb írni, te hogy élted meg?
Nem volt nehéz, egyáltalán nem. Kialakul a vezetőkkel egy korrekt, tisztességes kapcsolat. Kellett az, hogy felkészült legyek, rajta tartsam a szemem a folyamatokon, de a vezetők bíztak bennem, megtiszteltek a válaszaikkal és adtak információkat. Olyan dolgokat is elárultak, amiket nem írtam bele az újságcikkekbe.
Az újságíró legfontosabb tulajdonsága a kíváncsiság – ezt is te mondtad egy korábbi interjúban.
Ez így igaz. És a Pannon Egyetemen könnyű volt kíváncsinak lenni, volt mire kíváncsinak lenni.
Egyoldalú volt ez a kapcsolat a Pannon Egyetemmel, vagy te is érezted, hogy fontos vagy?
Abszolút éreztették velem, hogy megbecsült tagja vagyok az egyetemnek, még ha nem is a polgáraként. 2006-ban elsőként vehettem át az egyetem Média-díját. Nagyon sokat kaptam ettől az egyetemtől, inspirációt, megbecsülést és szeretetet is.
Riporter: Horváth Virág
Fotó: Elekes Gergő
