Névjegy:
2021-2023 között a Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke, mérnökinformatikus, jelenleg vezetés és szervezés mesterszakon tanul.
Mesélj egy kicsit magadról és a tanulmányaidról!
A középiskolai tanulmányaimat Székesfehérváron végeztem. 2018-ban nyertem felvételt a Pannon Egyetemre, ahol mérnökinformatikusként szereztem oklevelet a Műszaki Informatikai Karon. Jelenleg vezetés és szervezés mesterszakon tanulok, a Gazdaságtudományi Karon.
Szabadidőmben, ha tehetem, sok időt töltök a családommal és a barátaimmal, de nagyon szeretek olvasni is.
Középiskolás éveid alatt részt vettél iskolád diákönkormányzatában?
Igen, az érdekképviselet már az alsótagozattól kezdve az életem része volt. A középiskolai éveim alatt közel három évig voltam a testület elnöke és a Városi Diáktanács delegáltja. Nagy büszkeség számomra, hogy az általános iskolámtól ,,Értünk-díjat”, a középiskolámtól pedig a ,,Diákönkormányzat Nagydíját” vehettem át a tanulmányaim végén.
Miért pont a Pannon Egyetemre jelentkeztél?
Több felsőoktatási intézménybe is ellátogattam középiskolásként, de sehol nem éreztem úgy, hogy nekem való lenne. Végül a gyermekkori barátomat, Gyenti Kristófot kísértem el egy nyílt napra a Pannon Egyetemre. A rendezvényen annyira közvetlen, barátságos és kedves volt velünk mindenki, hogy lényegében hazafelé eldöntöttük, hogy ide szeretnénk jelentkezni.
Bár ekkor még csak 11. osztályosok voltunk, utána minden nyílt napra eljöttünk, hogy itt lehessünk egy kicsit az egyetemen.
Mit jelent számodra a HÖK?
Sablonosan hangozhat, de egy második nagy családot.
Az egyetemi barátaim nagy része megfordult a Hallgatói Önkormányzatban, voltak, akikkel ott találkoztam és olyanok is akadtak, akik a kérésemre csatlakoztak a testülethez. Sok remek embert ismerhettem meg a HÖK-nél végzett munkámnak köszönhetően, köztük a kollégiumi szobatársamat Kovács Laurát, aki tudom, hogy nagyon örülni fog, amiért név szerint megemlítem.
Hogyan jutottál el az elnöki pozícióig?
A 2018-as Gólyatábort követően döntöttem el, hogy szeretnék csatlakozni a HÖK-höz és ekkor szembesültem vele, hogy ez nem teljes mértékben csak az elhatározásom kérdése. Akkor éppen nem volt üres pozíció, így várnom kellett.
Volt némi szabadidőm a tanulmányaim mellett és szerettem volna szinten tartani az angol nyelvtudásomat, ezért jelentkeztem a Nemzetközi Mentorprogramba, ahová 2019 elején vettek fel Erasmus mentornak. Nagyszerű néhány hónapot töltöttem a programban egy jó csapat részeként. A program akkori hallgatói vezetői, Végh Fruzsina és Kovács Georgina felkértek, hogy tanulmányaik befejezése után vigyem tovább a programot. Ez a külföldi hallgatók ügyeiért felelős alelnöki pozíció betöltésével járt a HÖK-ben, így személyemről 2019 májusában szavazott a Küldöttgyűlés.
Azon a nyáron külföldi hallgatókért felelős szenior is lettem a Magister Kollégiumban, így szeptembertől minden energiámat a nemzetközi hallgatói ügyekre fordítottam. Pár hónap telt csak el így, amikor a koronavírus mindent megváltoztatott. 2020 tavaszán a Központi kollégiumba költöztem az egyetemen maradt nemzetközi hallgatókkal, hogy a lezárások ideje alatt is el tudjam látni a mindennapjaikhoz kapcsolódó feladataimat.
Közel egy év telt el így, amikor az akkori HÖK elnök, Varga Ákos megkeresett és elnökhelyettesi tisztséget ajánlott, melyet 2021. októberéig töltöttem be. Ezt követően választott elnökévé a testület, majd 2022 októberében másodszor is bizalmat szavaztak nekem.
Életem egyik legszebb időszaka volt ez.
Mi motivált, amikor vezetői szerepet vállaltál a HÖK-ben? Milyen elvárásokkal vágtál neki ennek a feladatnak?
Sokszor néztem ámulattal az elődjeim, Lekszikov Kitti és Varga Ákos munkáját és nem értettem, hogy hogyan lehetséges, hogy számukra is csak 24 órából áll egy nap. Amikor elnök lettem, akkor már csak a lehetőségeket láttam.
Adott volt az egyetemen egy csomó a tanulmányai közepén járó hallgató, aki a covid miatt nem tapasztalhatta meg, milyen az igazi pannonos életérzés, hogy milyen a Gólyatábor, a Gólyabál a VEN, mekkora élmény egy szakest, egy egyetemi kiállítás, egy sportnap. Azt tekintettem a fő feladatomnak, hogy a csapatom és az egyetemi vezetők segítségével ezt az életérzést megmutassuk, visszaadjuk a hallgatótársaknak.
Hallgatóként és elnökként is meg kellett felelned. Hogyan tudtad összeegyeztetni a kettőt?
Néha nehezen egyeztettem össze a kettőt és sokszor a HÖK-ös teendőim élveztek prioritást, nem tagadom, hogy az érdekképviselet többször ment a tanulás kárára.
Ma már nem bánom, hogy így alakult, viszont sosem fogom elfelejteni, amikor csalódottan sétáltam be Haraszti Lászlóhoz, (aki a kollégiumi feladatai mellett a PEHÖK ügyekben illetékes egyetemi vezető is) és meséltem el neki, hogy csúszni fogok egy évet a tanulmányaimmal.
Hari nagyon megértő volt, nekem ajándékozott egy üveg bort, hogy legyen mivel vigasztalódnom. Viccet félretéve, sokszor mesélt nekem a saját egyetemi éveiről és igyekezett tanácsokkal ellátni, hogy sikeresebben vegyem az akadályokat.
Rajta kívül sokat segítettek a barátaim, a családtagjaim, a szüleim, akik mindig meghallgattak és támogattak.
Van olyan dolog, amit másképp csináltál, mint az elődeid?
Jelentősen másképp semmit nem csináltam, igyekeztem az Ő munkájukhoz és hozzáállásukhoz méltón folytatni, tovább emelni, amit az évek alatt felépítettek.
Nagy hangsúlyt fektettem az emberi kapcsolatokra, a HÖK-ön belül és kívül is. Igyekeztem jó viszonyt ápolni az egyetemi szervezti egységek vezetőivel, az intézmény munkavállalóival és megtalálni azokat a közös pontokat a munkafolyamatainkban, amelyekkel a szervezeteink segíthetik egymás előrehaladását.
Volt olyan vágyad hallgatóként, amit vezetőként sikerült megvalósítani?
A covid időszak utáni első elnökként nem az újítások, hanem a hagyományok felélesztése és életben tartása volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett néznem. Ezen kívül szerettem volna, ha a hallgatók közül minél többen az igényeiknek megfelelő lehetőséghez jutnának, ezért szerepet szerettem volna vállalni a szolgáltatások és ezáltal a hallgatói élet fejlesztésében.
Engedjék meg, hogy külön megköszönjem az egyetemi szervezeti egységek és a karok vezetőinek, hogy máig nyitottak az ötleteinkre, Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának, amiért kérésünkre kezdeményezték a diákbérletek árának csökkentését a városban, és az Egyetemi Centrum Kft. munkatársainak, hogy időt és energiát nem sajnálva, minden nap a hallgatókért dolgoznak!
A Pannon Egyetem nyerte el az EFOTT házigazda szerepét elnökséged alatt. Milyen feladataitok voltak a fesztivállal kapcsolatban? Csak munka vagy kikapcsolódás is volt?
Izgalmas időszak volt. Mindig büszke voltam a pannonos hallgatói közösségre, akik nagyon megérdemelték, hogy országos szinten is bemutathassák a tevékenységüket.
A HÖK részéről sok ötlettel vágtunk bele a projektbe, eleinte több, mint 70 programot kezdtünk el kidolgozni, amelyek idővel mind máshogy alakultak, mint terveztük. Nem vagyok csalódott, azonban tanulságos rendezvényszervezés volt nekem és a csapatomnak is. Azt gondolom, hogy ha ma újrakezdhetnénk, akkor már máshogy csinálnánk.
A fesztivál kezdetéig munkaként fogtam fel, de onnantól, hogy megérkeztünk a Velencei-tó partjára és megtartottam a beszédem a fesztivál megnyitóján, már teljesen át tudtam hangolódni a kikapcsolódásra.
Szerinted milyen egy jó HÖK elnök?
Szereti a Pannon Egyetemet és a hallgatótársait. Szerintem minden más tanulható. Dr. Verdes Sándor tanár úr mondta, hogy a szeretet igazából az, hogy azt adom, amire szükség van. Ezért gondolom, hogy ha valaki szeretettel tud az intézmény és a többi hallgató felé fordulni, akkor idővel adni is tud majd valamit, amire szükségük van.
Ezen kívül csak szerencsés, ha már hozza magával a nyitottságot, proaktivitást, a rugalmasságot és az empátiát. Az ember idővel belejön, hogy hogyan tárgyaljon, új vezetői- és kommunikációs készségeket sajátít el, jó esetben napról napra fejlődik.
Milyen emlékeket őrzöl szívesen HÖK-elnöki időszakodból?
Természetesen az elnökségem alatti két VEN, az EFOTT, a HÖOK Választmányi tagságom, a Gólyatáborok, a Gólyabálok, a ,,Meghalt a Király, éljen a Király!” rendezvényünk és a megtartott beszédek előtti izgalmak felejthetetlenek, de nem ezek jutnak először eszembe. Sokkal inkább a közös hamburgerezés az iroda padlóján ülve, amikor a vezetőségi tagokkal a PEHÖK Alapszabályát dolgoztuk át éjszakába nyúlóan, vagy amikor szociális pályázatokat bíráltunk és karácsonyi zenéket hallgattunk hozzá már októberben, a hosszúra nyúlt autóutak Zalaegerszegre és Nagykanizsára, a titkos télapó ajándékozás a testületi tagok között, vagy a ,,csak öt perc” szundítás az irodai babzsákokon.
Ezek a kis dolgok tették igazán emlékezetessé azt a néhány évet.
Javasolnád-e a hallgatóknak, hogy induljanak HÖK-elnöknek?
Javasolnám, bár azt gondolom, összességében több munkával és kötelességgel jár ez a pozíció, mint előnnyel, azonban az is igaz, hogy mindenki azt hoz ki belőle, amit tud és szeretne. Felsorolok néhány pozitívumot, hátha valaki kedvet kap hozzá, hogy pályázzon.
Előnynek tartom, hogy az embernek lehetősége van HÖOK Közgyűlésekre, Választmányi ülésekre és Vezetőképzőkre járni, ezáltal utazni az országban és megismerni más egyetemi érdekképviselők munkáját. Ilyenkor mindig elkísértek más HÖK tagok is és a tanulás mellett legtöbbször volt időnk várost nézni és kikapcsolódni is együtt.
További kiváltság, hogy a HÖK elnök a Rektorral szemben foglalhat helyet a szenátusi asztalnál, állandó tagja a Rektori Tanácsnak és meghívást kap a Kuratórium üléseire is (utóbbi, amennyire tudom, egyedülálló az országban). Az egyetemi szervezeti egységek rendszeresen egyeztetnek vele a döntéseik előtt, gondolataihoz nyitottan állnak hozzá. A HÖK elnök véleményét mindig meghallgatják ezeken a fórumokon, de üléseken kívül is van lehetősége beszélni az egyetemi vezetőkkel.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Szeretném megszerezni a mesterszakos diplomámat, olyan tanulmányi eredmények mellett, amelyekre büszke lehetek. Idén az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program (EKÖP) egyik ösztöndíjasa lettem, így szeretnék a kutatási témámra koncentrálni, TDK pályázatot leadni és szakmailag fejlődni.
Az egyetemi évek után, a távolabbi jövőben pedig célom, hogy ismét vezetőként dolgozhassak majd.
Mit jelent számodra a Pannon Egyetem?
Büszke vagyok, hogy itt tanulhatok, ugyanakkor a Pannon Egyetem volt elnökként számomra nemcsak egy tanulási tér, hanem egy közösség, ahol a csapatommal lehetőségünk volt a hallgatói hangot érvényesíteni, ahol különféle programokkal és kezdeményezésekkel meghatározó élményeket biztosíthattunk a hallgatótársainknak, és hozzájárulhattunk egy erős, támogató egyetemi közösség tovább építéséhez.
Mi az, amit a Pannon Egyetemtől kaptál?
A Pannon Egyetem közössége azonnal befogadott, amikor felvettek.
Széles körű kapcsolati hálót köszönhetek az egyetemnek, amelyben szerepelnek egyetemi vezetők, hallgatótársak, oktatók, vállalati partnerek, és más HÖK elnökök.
Fejlődhettem a választott szakomon, továbbá a vezetéshez, a rendezvényekhez és a közösségi kezdeményezésekhez kapcsolódó feladatok lehetőséget adtak, hogy képviseljem a hallgatói érdekeket és megtanuljam, hogyan lehet eredményesen közvetíteni azokat.
HÖK elnökként fontos döntésekért feleltem, ami fejlesztette a felelősségérzetemet és önbizalmamat. Ezáltal olyan erényeket szerezhettem, amelyek később a magánéletemben és a szakmai karrieremben is hasznosak lehetnek. Úgy érzem, a Pannon Egyetem szakmai háttere és a HÖK-ben szerzett tapasztalatok együtt olyan alapot nyújthatnak, amellyel magabiztosan léphetek ki a munkaerőpiacra.
Az egyetemen töltött idő során nemcsak tapasztalatokkal, hanem élményekkel, közösségi pillanatokkal, barátságokkal is gazdagodtam, amelyekre sok év múlva is szeretettel gondolok majd vissza.
Riporter: Elekesné Tringli Alexa
Fotó: interjúalanytól kapott kép
