Névjegy:
Egyetemi docens, a Pannon Egyetem Mérnöki Kar dékánja. Az MTA Köztestület, az MTA Folyamatmérnöki Munkabizottságának, az MTA Műszaki Kémiai Tudományos Bizottságának, valamint a VEAB Műszaki Kémiai Munkabizottságának tagja, a Varga József Díj Alapítvány kurátora.
Mint egykor itt végzett vegyészmérnök hallgató, hogyan élte meg a veszprémi diákéveket?
Egy teljesen más világba csöppentünk középiskola után, szinte családias környezet várt ránk az egyetemen. A rendszerváltás előtt jártam a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, akkor még gyakorlatilag egy kollégiumban lakott az egész hallgatóság. Nagyon inspiráló légkör alakult ki a hallgatók között, összetartó közösségek alakultak ki. Később, a kreditrendszer bevezetése után sajnos szétestek az évfolyamok. A korábbiak, nemcsak az enyém, hanem a többi évfolyam is nagyon szorosan tartja a kapcsolatot egymással ma is, például évenkénti évfolyamtalálkozók tartásával. Vegyipari szakközépiskolában végeztem, tehát nekem volt „előéletem” ezen a területen, az ott szerzett ismereteket nagyon jól tudtam alkalmazni a gyakorlati foglalkozásokon. Az elmélet viszont új távlatokat nyitott, illetve akkor jelent meg a számítástechnika a napi használatban, az asztali számítógépek első generációinak formájában, amelyek lehetővé tették, hogy negyed-ötödéves koromban már modellezéssel foglalkozhattam, és a diplomadolgozatomat is ilyen témában írtam.
Hogyan maradt kapcsolatban az egyetemmel a végzést követően?
Diploma után azonnal itt kezdtem el dolgozni: műszaki ügyintéző státuszba vettek fel, de az oktatási-kutatási feladatokba gyakorlatilag azonnal bevontak a kollégák. Amikor megszereztem az egyetemi doktori címemet, utána kerültem át oktatói státuszba, és így haladtam előre az oktatói pályán.
Évek óta Ön tölti be a Mérnöki Kar dékáni pozícióját. Milyen jellegű ez a szerepvállalás? Mennyivel volt másabb az oktatói létből dékáni pozícióba lépni?
Az első egyetemi közéleti feladatvállalásom a vegyészmérnöki szakfelelősség volt, ami a szak tantervének gondozását, tematikák összehangolását, hallgatókkal való kapcsolattartást, valamint nemzetközi akkreditáció lebonyolítását jelentette. Utána jött egy négyéves ciklus oktatási és akkreditációs dékánhelyettesként. Ezután vállaltam el a dékáni pozíciót, ami a korábbiakhoz képest teljesen más jellegű feladatokat is jelentett: a kar oktatási és kutatási feladatainak koordinálása mellett a gazdálkodásért és a szakmai-tudományos utánpótlás biztosításáért is felelős vagyok. Ezen napi feladatok mind az oktatási, mind a kutatási teljesítményemre is kihatnak, hiszen sokkal kevesebb oktatási feladatot tudok elvállalni, illetve a kutatásban sem tudok olyan mértékben részt venni, mint a korábbi időszakokban.
Az Ön oktatási és kutatási területe milyen irányba mutat? Mi az, amivel a leginkább foglalkozik?
A Folyamatmérnöki Intézeti Tanszéken vegyipari folyamatok, illetve eljárások modellezésével foglalkozom. Azaz, a természetben lejátszódó folyamatokat próbáljuk meg matematikai modellekkel leírni, és ezeket a modelleket felhasználni a berendezések viselkedésének megértésére, műveleti egységek tervezésére, valamint irányítási feladatok megoldására. Minél összetettebb egy technológiai rendszer, minél komplexebbek a lejátszódó folyamatok, annál bonyolultabb matematikai modellekkel írhatók le. Ilyen rendszerekre fejlesztünk különböző információtartalmú modelleket, amelyek különböző típusú mérnöki feladatok megoldására használhatók fel.
Mit jelent Ön számára a Pannon Egyetem, egy mondatban összefoglalva?
Inspiráció, közösség, tudományos elköteleződés és szakmai alázat.
Riporter: Marton Angéla
Fotó: Gáti Kornél
