Névjegy:
Széchenyi-díjas matematikus, egyetemi tanár, 2011-től 2015-ig a Pannon Egyetem rektora, előtte 2003 és 2011 között a PE MIK alapító dékánja, 2023-tól a Széchenyi István Egyetem tudományos elnökhelyettese és rektora.
Ha végigtekintünk a Pannon Egyetem (és jogelődjeinek) rektorain, akkor láthatjuk, hogy az 1981-től hivatalban lévő Heil Bálint volt az első Veszprémben végzett rektor. Az őt követő hét egyetemi vezető közül csak ketten nem Veszprémben végeztek (érdekesség, hogy két matematikusról van szó). Viszont az összes veszprémi rektor közül csak egy személy veszprémi születésű: Friedler Ferenc.
Hogyan lehetett egy intézetből kart kovácsolni – kérdezem professzor urat, mint a MIK alapító dékánját?
Több dolog szerencsésen találkozott egy időben, egy helyen. A kilencvenes években az informatikának konjunktúrája volt, célszerűnek tűnt ezt kihasználni.
Persze minden ilyen esetben fennáll a veszélye annak, hogy később nehezen helyrehozható hibát követünk el. Ennek az elkerülésére szigorú alapelveket fogalmaztunk meg, és minden tevékenységre – oktatásra, kutatásra, projektek megvalósítására – hatékony, egymást erősítő működési modellt dolgoztunk ki. A kar profilját a szokásos „informatika” helyett „IT & Engineering”-ként határoztuk meg. Hogy legyenek a kezdetektől kiváló hallgatóink, országos lefedettségű középiskolai matematikai tehetséggondozó iskolát alapítottunk. Az eredmények leghitelesebb igazolását hallgatóink sikerei adták, így például az akkor végzettek átlagos kezdő fizetése minden hazai egyetemet és szakot tekintve első helyezést ért el.
A veszprémi időkből van-e olyan egykori hallgató, akivel tartja a kapcsolatot, netán olyan egykori kolléga, akinek figyelemmel kíséri a pályafutását?
Korábbi doktoranduszaimmal vagyok kapcsolatban, van, akivel szinte napi online megbeszélések révén.
Rektorként vezette a Pannon Egyetemet, most a győri Széchenyi István Egyetemet. Mi az az elhivatottság, energia, ami a felsőoktatás vezetői vérkeringésében tartja?
Kutatóként kezdtem a pályámat 1977-ben egy akadémiai intézetben, ahol 1985-ben kutatócsoport megalapítására kaptam lehetőséget azzal a feltétellel, hogy ezzel párhuzamosan egy számítóközpont üzembe helyezését is irányítom. A mai napig hasonló elvek érvényesülnek a vezetői megbízásaimnál, mindig egy további megtisztelő közösségi feladat kapcsolódott hozzá, és minden esetben a kutatói működés volt az időbeli átvezetés a különböző megbízatások között. A Széchenyi István Egyetemen az Egyetemi Tudományos Tanács megalapítása volt az első megbízatásom. Intézményünk elnöki rendszerben működik, elnökhelyettesként az intézmény tudományos teljesítményéért felelek, s a rektori cím ehhez a tevékenységhez kapcsolódik.
Mi volt Veszprémben a legfontosabb tudományos munkája, illetve az, amire a legbüszkébb?
Kutatásaim a kezdetektől fogva mérnöki rendszerek szintéziséhez kapcsolódnak, ahol a kulcskérdés a diszkrét és a folytonos jelleg egyidejű kezelése a matematikai modellekben és a megoldó algoritmusokban. A kutatások fontosságát a fenntarthatóság és reziliencia szempontjainak igénye is igazolja. Az általunk kidolgozott új módszertan több korábban megoldatlan feladatot tett megoldhatóvá.
Tapasztaltuk, hogy már a MIK dékánjaként fontosnak tartotta az értelmiségképző tárgyakat, legyen az irodalmi, történeti, pláne zenei. Milyen a kapcsolata a művészetekkel?
Szakmai sikereket csak művelt mérnökök érhetnek el. Ezért írtuk elő a művészettörténet, zenetörténet, tudománytörténet tantárgyak teljesítését minden nálunk végző informatikus mérnökhallgatónak. Ezek a tantárgyak illeszkedtek a képzéseinkhez, magasabb általános műveltségi szintet jelentettek. Természetesen a hallgatóink ezzel a tudással nem lettek például művészettörténészek, viszont úgy gondoltuk, ezzel is hozzájárultunk későbbi sikereikhez.
Riporter: Felföldi Gábor
Portré fotó: Májer Csaba József (Széchenyi István Egyetem)
