Névjegy:
Polinszky Károly, Kossuth-díjas vegyészmérnök, oktatáspolitikus, a kémiai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pannon Egyetem alapítója. Egyik fia, Gábor, 1949. augusztusában született, a Pannon Egyetem jogelődjét pedig egy hónappal később, ugyanebben az évben adták át. Felnövéstörténete, a családi emlékek és jelenkora is szorosan kapcsolódik a Pannon Egyetemhez, erről kérdeztük őt.
Ön nem a Pannon Egyetemen végzett, ezt jól tudom?
Így van, hárman vagyunk testvérek, én vagyok az egyedüli, aki nem mérnök. Öcsém végzett Veszprémben, vegyészmérnökként, bátyám építészmérnök. Mindenki doktor a családban. Én közgazdász vagyok.
Az édesapja hogyan tudta menedzselni a családot az egyetem építése közben?
Édesapám el volt foglalva. Az alapító tanárok együtt Budapestről hétfőn jöttek le és pénteken mentek haza. 1957-től a bátyám és én Veszprémben laktunk és itt jártunk iskolába.
A bátyám egy pedagógus családnál nevelkedett, ő teljesen visszafogott életet élt. Én Asbóth néninél nevelkedtem, aki egyébként az egyetem portása volt, szóval ebből kifolyólag minden második héten este 10-ig szabad volt az életem, tudniillik ő addig dolgozott. Tehát a szó szoros értelemben, még járni alig tudtam, de már erre az egyetemre jártam. A fiatalkoromat meghatározta az akkori Veszprémi Egyetem.
Pozitív vagy negatív tapasztalat volt a nagy Polinszky Károly, híres tudós, egyetemalapító gyermekeként felnőni?
Budapesten, a nagy faluban sokszor megkaptuk én és a testvéreim, hogy „persze, neked könnyű”. Az egységes család összevissza élt és már gyerekkorunkban be voltunk oltva azzal, hogy Veszprém a világ közepe. Több mint 50 évvel később, amikor a Polinszky-díjat megalapították, akkor éreztem, hogy ez a kapcsolat Veszprém és édesapám között nem volt egyirányú, és Veszprém is értékelte Polinszky Károly tevékenységét. A rendszerváltás után azon kevesek közé tartozott, másodszor is megkapta Veszprémtől a díszpolgári címet. Elérzékenyültünk, tényleg értékelték, tisztelték őt. Ekkor alapítottuk a Veszprémi Vegyészekért Alapítványt dr. Benedek Pál akadémikus, egyetem alapító professzor, az első Kuratórium Elnökünk segítségével.
Van olyan történet, ami nagyon emlékezetes az Ön számára a Pannon Egyetemmel kapcsolatban?
2006-ban létrejött az egyetemen a Gazdasági Tanács, ebbe engem is delegáltak, sok külső szereplővel egyetemben. És egy ilyen tanácsülésre jött a Mérnöki Kar akkori két dékánhelyettese beszámolni, hogy mi a helyzet a karon, akik nem mások voltak, mint Gelencsér András és Abonyi János dékánhelyettesek. Vegyészmérnök létükre mind gazdaságilag, mind az egyetemi hallgatók és oktatás reformálásával kapcsolatban professzionális előadást tartottak… hihetetlen volt. Én akkor ismertem meg ezt a két embert, akik most a leköszönő és az új rektora az egyetemnek.
Az egyetem jelenében is fontos szerepet játszik, hiszen a Veszprémi Vegyészekért Alapítvány szervezésében részt vett, Ön az elnöke jelenleg. Mi volt a célja az alapítvánnyal?
Ugorjunk egy kicsit vissza az időben. 2001-ben felhívta a családot Veszprém polgármestere, névhasználat miatt, mert Polinszky-díjat szeretnének alapítani. Évente egyszer, veszprémi lakosok javaslatára a gazdaság, a tudomány – technika területén végzett kiemelkedő munkát végző szakember elismerésére adják át a díjat. Szerettük volna, hogyha az érem és az elismerés mellé pénz is jár, így megalapítottuk a Veszprémi Vegyészekért Alapítványt, ami Polinszky Károly, édesapám szellemi hagyatékát kívánja megőrizni, tovább vinni, célja, a Veszprémben végzett vegyészmérnökök tovább fejlődésének, képzésének támogatása az alapítvány lehetőségeinek keretein belül. Az alapítvány szakmai tudományos tevékenység továbbfejlesztését, a kutatási és fejlesztési munkák támogatását kívánja elősegíteni, támogatni kívánja tudományos fokozat megszerzésére irányuló kezdeményezéseket, valamint a több éves, kiemelkedő oktatói munkát. Az alapítvány a vegyészmérnöki szakmában kiemelkedő tevékenységet végzők munkáját kívánja elismerni, díjazni. Az Alapítványunk jövőre lesz 25 éves, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy rengeteg kiváló kutatót és fiatal hallgatót tudtunk díjazni a Pannon Egyetemen, és bízom benne, hogy ez a kapcsolat a jövőben is megmarad.
Riporter: Horváth Virág
