Névjegy:
Villamosmérnök, 1988 –1997 között a Veszprémi Egyetem oktatója, 2020-tól a Pannon Egyetem Tudás- és Technológiatranszfer Központjának (TⱻK) vezetője – 2015-2020 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) kancellárja.
Ha ebben az interjúban a Vonderviszt fivérek együtt szólaltak volna meg, akkor a cím ez lehetne: Testvérek az egyetem szolgálatában. A Pannon Egyetem családias jellegét gyakran hangoztatjuk, és ez nem puszta frázis, nem csak abból fakad, hogy „kis egyetem” vagyunk, és nem csak az oktatók-hallgatók közvetlenebb viszonyából – hanem például pont a konkrét családi kapcsolódásokból. Vonderviszt Lajossal – sok egyéb mellett – erre is kitértünk.
Hogyan alakult az, hogy mindketten egyetemi kötelékbe léptetek?
Az egyetem nem volt idegen közeg, mivel édesanyánk és édesapánk is itt dolgozott, illetve a lépcsőházban, ahol laktunk, mindenki egyetemi dolgozó volt. Én már 1966-ban is az egyetemre jártam, igaz, az egyetemi óvodába… A BME Villamosmérnöki Kar Híradástechnika Szak Műszaki Fizika Ágazat elvégzése után szakmérnökit végeztem, a Műegyetemen labort vezettem, s kialakult bennem a határozott elképzelés, hogy egyrészt hazajövök Veszprémbe, másrészt egyetemen nem szeretnék dolgozni, mert az nagyon strapás, és sok időt vesz el. Azt, hogy haza akarok jönni, és állást keresek, Feri elmesélte az anyósának, Dominyák Margit néninek (Matematika Tanszék), aki viszont hallotta, hogy Vass Jóska villamosmérnököket keres a létrehozandó Automatizálás üzemmérnöki szakra, és rögtön össze is szervezett egy találkozót 1988 áprilisában. Kiderült, hogy a diákok már beadták a jelentkezésüket a szakra, de nincsenek még oktatók, nincs tanterv, nincsenek tankönyvek, nincs infrastruktúra… Nekem annyira megtetszett ez az egész, a semmiből építkezés lehetősége, hogy ott helyben igent mondtam neki.
Feri az ELTE fizika szak elvégzése után az Enzimológiai Kutatóintézetben dolgozott, de haza akart jönni Veszprémbe, csak megvárták, míg a felesége végez a BME-n. Feri megkereste Heil Bálintot, de addigra már kiderült, hogy Japánba mennek, csak egy elvi megbeszélés volt, hogy szívesen látják. Japánból visszatérve ezért elment Liszi Jánoshoz, akivel rögtön meg is állapodtak, hogy a Fizika Tanszékre jöhet, így került ő ide 1992-ben.
Három mozzanatot emelnék ki eddigi életutadból: műszaki szakok indítása Veszprémben, az SZFE-n kancellári pozíció, PE TⱻK. Milyen érzelmi húrokat pendítenek meg ezek benned?
Amint említettem, Vas Jóska vezetésével létrehoztuk a mai villamosmérnöki szak alapját képező Automatizálás üzemmérnöki szakot 1988-as indulással, végigvittük a villamosmérnöki képzéssé konvertálását, majd 1992-ben már Roska Tamás vezetésével a Műszaki informatika szak indítását – ez az országban az első ilyen szak volt, a BME csak a következő évben indította. Mindkét szak létrehozását a legfontosabb eredményeim között tartom számon. Az első automatizálás üzemmérnöki és az első műszaki informatikus évfolyam évfolyamfelelős tanára én voltam. A kezdeti hét év nagyon kreatív volt, az oktatás kitalálása, megszervezése és megvalósítása közben megszereztük az I épület alsó két emeletét, kialakítottuk az infrastruktúrát, sok külső automatizálás megbízást valósítottunk meg, cégeket alapítottunk, pályáztunk, létrehoztuk az első ethernet hálózatot, megterveztem és megvalósítottuk az egyetem üvegszálas gerinchálózatát, csatlakoztunk az akadémiai hálózathoz és ezen keresztül az internethez, elindítottuk az elektronikus levelezést, az első webszervert… Érdekesség, hogy 1996-ban a javaslatomra és részvételemmel, hallgatóim bevonásával létrehoztuk a Nemzeti
Filmintézet filmszakmai folyóiratának, a Filmkultúrának az online változatát, ami egyúttal az első nem üzleti online folyóirat volt Magyarországon.
1997-ben, amikor kaptam egy megkeresést az ELTE Információtechnológiai Központ vezetésére, igent mondtam. Ezután jött 2005-ben a Hírközlési Hatóság, 2010-ben az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és 2015-ben az SZFE. Az SZFE egy igazán nagy kaland volt számomra. Nagyon kreatív, izgalmasan vibráló közegbe kerültem, ahol sokat tanultam a színházról és a filmkészítésről is, a legnagyobbaktól. Ellentétben viszont a közhiedelemmel, ezek a művészek nagyon is képesek a valóság talaján állni, ugyanis mind a színházban, mind a filmkészítésben szigorú határidőkkel és költségvetéssel dolgoznak, azaz nem ismeretlenek ezek a fogalmak, és világosan értették, amikor ilyenekről beszéltünk. Az SZFE-n az első pillanattól kezdve megkaptam a szükséges bizalmat és együttműködési készséget, azaz befogadtak. Nagyon izgalmas volt a sok vizsgaelőadás és a személyes beszélgetések is. Az ottani oktatókkal és vezető kollégákkal azóta is jó kapcsolatban vagyok. Meggyőződésem szerint folyamatosan és következetesen azt tettem, amire vállalkoztam, tehát az egyetem gazdasági és akadémiai stabilitása, működőképessége érdekében tevékenykedtem – ezt egyébként politikai oldaltól függetlenül többen is visszaigazolták.
Az SZFE kuratóriummal közös megegyezéssel elváltak útjaink 2020. szeptember végén, és gyakorlatilag a hír napvilágra kerülésekor azonnal megkeresett Csillag Zsolt kancellár úr, hogy Gelencsér rektor úrral együtt szeretnének leülni velem tárgyalni. Ezt ezúton is köszönöm nekik, és így kerültem vissza az egyetemre, mint a TⱻK vezetője. A szellemi tulajdonvédelem kérdéskörével, ezen belül a szerzői joggal az OSZK keretében foglalkoztam legbehatóbban, és természetesen a SZFE-n is. Több cég létrehozásában és működtetésében vettem részt, dolgoztam nagy multi tanácsadójaként és projektvezetőjeként, úgyhogy a mérnöki, műszaki tevékenység mellett a jogi és az üzleti terület sem volt idegen számomra. Az egyetemben nagy szellemi potenciál van, ugyanakkor az üzleti elvárások és az egyetem működését befolyásoló szabályozók szöges ellentétben állnak egymással. Az igazi kihívás egyrészt a szemléletváltás megvalósítása, másrészt a bürokratikus akadályok minimalizálása. A feladat nagyon izgalmas: segítséget nyújtani világszínvonalú eredmények piacosításában.
Beszélj, kérlek, végül a zenéhez fűződő viszonyodról…
Állítólag énekelni előbb kezdtem el, mint beszélni… Mindenesetre ének-zenei általánosba jártam alsó tagozatban, és akkor tanultam zongorázni. Énekkarba általános iskolás koromtól kezdve jártam – a sorkatonai szolgálat kivételével – egészen 35 éves koromig: Lovassy Kórus, Veszprém Város Vegyeskara, ELTE Bartók Béla Kórus, Dowland Kórus. A katonaság alatt megtanultam bőgőzni, és Vizin Antus vezetésével délszláv népzenét játszani, majd az egyetem alatt játszhattam román népzenét Balogh Kálmán cimbalmossal, Parov Nikolával, Lang Jánossal és Major Lászlóval. A jazz zongorázással autodidakta módon foglalkoztam, visszatérve Veszprémbe beiratkoztam az Országos Szórakoztatózenei Központ kurzusára, ahol nagy szerencsémre találkoztam Gömbös Károllyal (tanárommal) és Palkovics Gyurival, akivel 1992-ben megalapítottuk a Swing-swinget. 1993-ban Nyakas Krisztián elhívott az LGT emlékzenekarba. 2022-ben pedig Csikós Balázs a Motus Novus zenekarba. A zene számomra lételem. Ha valamiért feszült vagyok, vagy valami negatív hatás ér, egy koncert, de akár egy próba végére is helyére kerülnek a dolgok. Ugyanakkor arra mindig vigyáztam, hogy a zene soha ne váljon kötelességgé, azt játszhassam, amit én szeretnék.
Riporter: Felföldi Gábor
Fotó: Szabó László
