Névjegy:
Közel-keleti és balkáni ütőhangszeres zenész, a Pannon Egyetemen magyar nyelv és irodalom – etika, ember- és társadalomismeret tanári szakon végzett 2013-ban
Együtt színjátszottak az egyetemen, s bár a művészetek területén mozognak a mai napig, egészen más utat jártak be: a mesteroktató, a zenész, az énekes… Franczia Dániel tényleges partner volt abban, hogy a Pannon Egyetem zenei kínálatát formáljuk. Közösen hívtuk életre a VilágZenei Estek sorozatot, és az Ütőhangszeres Minifesztiválnak is irányadó közreműködője lett. Szárnyaló ötleteit az EKF program keretében kibontakoztathatta. A dobolást a Hangár Könnyűzenei Központban is tanítja.
Az egyetemi évek alatt hogyan döntötted el, hogy nem a színjátszás, inkább a zenei pálya felé fordulsz?
Kamaszkoromtól a húszas éveim közepéig az életem a „kiáradásról” szólt: sok mindent csináltam párhuzamosan. Foglalkoztam irodalommal, spiritualitással, színházzal, zenével, és még diákszínjátszó csoportot is vezettem. Mindig igent mondtam az érdekes lehetőségekre. Egyetemistaként úgy láttam, hogy Veszprémben a színházi élet tud igazán alkotótársakat és pezsgést nyújtani, így minden arra mutatott, hogy színházi alkotóként, színészként maradjak a pályán. Ekkoriban kiváló csapattal dolgoztunk együtt, és az emberi kapcsolataim nagy része is a társulathoz kötődött. Mégis úgy éreztem, hogy a szívemben a zenének egyre inkább helye van. Nehéz volt meghozni a döntést, hiszen akkoriban még nem volt zenekarom, és nem tudtam, hogyan állom majd meg a helyem zenészként.
Gyakorló tanárként hogyan döntötted el, hogy nem maradsz a pályán, hanem a zenélésből fogsz megélni?
Kezdetben középiskolai tanárként dolgoztam Budapesten és Gödöllőn, és élveztem a diákokkal töltött időt. Azonban a kezdő tanári fizetés nem biztosított számomra anyagi stabilitást, így hosszú távon nem láttam benne jövőképet. Ekkor már zenéltem zenekarokban, és észrevettem, hogy ha több energiát fektetnék a zenei tevékenységeim szervezésébe, jobb perspektívát nyújthatna számomra. A zene mindig is közelebb állt hozzám, így logikus, bár merész lépésnek tűnt, hogy szabadúszó zenész legyek akár réteg műfajokban, ahelyett, hogy a tanári pályán maradnék. Egy jól fizető állást biztosan nehezebben hagytam volna el, de a körülmények mellett értelme volt a döntésemnek, a magam urává váltam, nagyobb szabadságfokkal.
Bár az ütős hangszer talán nem a legnépszerűbb zenei eszköz, te a zenekaraid mellett több csábító projektet is elindítottál, amelyek mind a dobolás, mind a saját hírnevedet növelni tudták és tudják (hangszersimogató, hétvégi elvonulások, örömdobolás, interaktív hangfürdő…). Mi a sikered titka?
Miután megtaláltam azt a tevékenységet, ami igazán örömet okoz, célom lett, hogy másokat is bevonjak ebbe az élménybe. Különösen fontosnak tartottam a közel-keleti és balkáni ütőhangszeres játék népszerűsítését, hiszen Magyarországon ez a terület még gyerekcipőben jár, pedig rendkívül gazdag és lenyűgöző. Kidolgoztam különböző szintű és formájú zenés foglalkozásokat és tanítási módszereket, hogy a teljesen kezdők is már az első pillanattól átélhessék a zenélés élményét. Ha azt, ahol most tartok, sikernek lehet nevezni, annak a titka, úgy gondolom, a folyamatos önképzésben rejlik. Az eltérő területeken megszerzett képességeimet integrálom a tevékenységeimbe, mindezt úgy, hogy önazonos maradjak közben. Amit csinálok, azt a saját személyiségemmel összhangban végzem. Figyelek a bennem történő változásokra, és próbálok gyorsan reagálni rájuk, mert meggyőződésem, hogy az embernek hagynia kell változni saját magát, így maradhat igazán „önmaga”. Fontos számomra
a fenntarthatóság is: igyekszem azokat az ötleteimet megvalósítani, amelyek esetében el tudom képzelni, hogy századik alkalommal is ugyanolyan örömmel csinálom majd, mint elsőre.
Ha nem a zenei projektjeid, akkor mi az, ami mostanában foglalkoztat?
Azért végeztem el egy mentálhigiénés szakirányú továbbképzést, hogy akár csak baráti szinten, segítő beszélgetések útján kísérhessem a kétségek közt lévőket egy-egy nehezebb időszakban, úgy, hogy közben felfedezhessék saját, addig rejtett erőforrásaikat. Középiskolások számára például a gyakorlatban is jól működő pályaorientációs programot dolgoztam ki.
Riporter: Felföldi Gábor
Fotó: Szalipszki Benedek
