Névjegy:
Neveléstudós, alkalmazott nyelvész, az MTA doktora. A Pannon Egyetem Angol-Amerikai Intézetének alapítója és igazgatója (1990-2010). A Veszprémi Egyetem Tanárképző Karának alapító dékánja (1991-1998), Professor Emeritus.
Magyar-orosz-angol nyelv és irodalom szakon diplomáztál Szegeden, tanítottál több egyetemen (ELTE: 18 év, Rutgers: 3 év, PE: 20 év, EKKE: 14 év), alapítottál szakokat, doktori iskolákat és egyetemi kart, és még sorolhatnánk. Színes pályafutásodból mire vagy a legbüszkébb?
Minden pedagógiai alkotásom, a szakoktól a doktori iskolákon át, ma is él és virul. Talán emiatt, elismerték munkálkodásomat: Apáczai, Brassai, Kis Árpád Díj, Lovagkereszt és legutóbb a Szent-Györgyi Albert Díj. Főként a nyelvszakokra támaszkodva jöhetett létre a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar, a Humántudományi Kar elődje.
Négy földrész különböző egyetemein töltöttél hosszabb időt – külföldi tapasztalataidból mit tudtál itthon hasznosítani?
A szaktudás mindenek fölött álló tiszteletét.
Bár elsősorban a nyelv- és neveléstudomány területére sorolnak, közös VEAB-os ténykedésünk idején az volt a benyomásom, hogy a kultúra bármely ágában otthon vagy – honnan származik pl. a zene iránti érdeklődésed?
A Bárdos családban genetikai hagyomány a muzsikálás. Hegedű tanszakon végeztem, a hegedűm az egyetlen nagyapai örökségem. Már általános iskolás koromban bekerültem országos szavalóversenybe, énekeltem a Vásárhelyi Népiegyüttes énekkarában, Szegeden néptáncos voltam. Abban a korban nőttem fel, amikor még mindenki maga alakította ki a saját kultúráját.
Milyen célokkal, reményekkel érkeztél Veszprémbe 1990-ben? Mit sikerült megvalósítani akkor terveidből?
A humán tudományok megjelenítésével a szakegyetemből elindulni a valódi universitas felé. A Tanárképző Kar a Faculty of Arts and Sciences álneve volt, így létrejött az ország ötödik, ötéves tanárképzést is nyújtó kara, amelyen sikerült néhány bölcsész- és természet-tudományi szakpárt létrehozni, majd nyelvpedagógiai doktori programot. Röviden: mindent.
Mit gondolsz, a vizuális ingerek tömegében, a kifinomult fordítóprogramok és a mesterséges intelligencia korában hogyan változik a nyelvhasználat és a nyelvtanítás?
Csak az egyed agyában elért tartós kémiai változások számítanak, az összes többi (tanárok, programok, szülők, országok, multimédia) nem más, mint körülmény. Az idegen nyelv elsajátítása is „belül” történik, de az ösztönösség kevés. A nyelvtudás hiánya = lustaság, vagy a barbárság tűrése, esetleg kedvelése.
Mit jelent számodra a Pannon Egyetem?
Tanárképzési elképzeléseim megvalósulását.
Riporter: Pósfai Mihály
