Névjegy:
Dr. Birkner Zoltán közgazdász, egyetemi tanár, a hazai innovációmenedzsment és felsőoktatás meghatározó alakja. 2023. március 1-jétől a Pannon Egyetemért Alapítvány elnöke, korábban, 2018 és 2023 között a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnökeként tevékenykedett. Szakmai pályafutása magában foglalja az egyetemi oktatást és oktatásszervezést, a tudományos kutatást az innovációmenedzsment területén, valamint a vállalkozói szférában szerzett jelentős tapasztalatokat. Kiemelt figyelmet fordít a szervezet- és üzletfejlesztésre, ipari kutatások és termékfejlesztési projektek előmozdítására, hidat képezve az akadémiai szféra és a gazdaság között
Dr. Birkner Zoltán, a Pannon Egyetemért Alapítvány elnöke, egy nem mindennapi karrier történetét osztja meg velünk, amely a középiskolai tanári pályáról indult, majd számos fontos döntés és meghatározó találkozás révén a felsőoktatás világába vezetett az útja. Az interjú során betekintést nyerhetünk abba, miként vált az egyetem számára sokkal többé, mint munkahely: olyan közösséggé, amelyhez mély elköteleződés fűzi. Jelenleg célja, hogy az egyetemet a nemzetközi piacok felé nyissa, hogy felkészítse a digitalizáció kihívásaira, és hogy biztosítsa hosszú távú stabilitását.
Mi motiválta arra, hogy belecsöppenjen ebbe a világba, ha egyáltalán belecsöppent?
Valóban váltottam; egy különleges lehetőség sodort ebbe az új irányba. Négy év tanítás után, 1998-ban, két eltérő ajánlatot kaptam. Bár szerettem tanítani, a tanári pálya megbecsültsége nem volt megfelelő, ezért közgazdasági diplomát is szereztem. A piaci szférából gyorsan kaptam ajánlatokat. Az egyik egy nagykanizsai bank csoportvezetői pozíciója volt, míg a másik lehetőség egy új felsőoktatási intézmény létrehozása Nagykanizsán. Ez közelebb állt a szívemhez, hiszen erős kötődésem van a városhoz, ahol születtem. A küldetéstudat miatt vállaltam ezt, és örömmel vetettem bele magam a kihívásba.
Hogyan emlékszik vissza a kanizsai évekre?
Az volt az érzésem, hogy az egyetem alapításához hasonló utat jártunk be Nagykanizsán, ami nagyon felemelő érzés volt. Ez persze túlzásnak tűnik, de mégis állítom, mert egy rendkívül összetartó, erős közösséget sikerült létrehoznunk, ami minden nehézségen átküzdötte magát. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult, hogy Gaál Zoltán volt a rektor, ami hatalmas támaszt adott számunkra.
Milyennek látta az egyetemet a kanizsai kampuszból, és milyennek látja most egy másik pozícióból?
A kanizsai kampuszból nézve szerethető volt a Pannon Egyetem. Azt éreztem, hogy egy jól működő, a környezetet magas szinten kiszolgálni képes vidéki egyetem részei vagyunk. Az egyetemi kollégák munkáját, az egyetemi életet most is nagyon sokra tartjuk, nagy értéknek látjuk; azonban most sokat foglalkozunk a jövő kihívásaival, így a változás szükségességét is megfogalmaztuk. A feladataink is megváltoztak; korábban egy kis egység felépítéséhez kellett az elszántságunk, most nagyobb a felelősségünk, hiszen a kuratórium és az egyetemi menedzsment azon dolgozik, hogy tíz év múlva is stabil munkahelye kell legyen a több mint kilencszáz kollégának.
Milyen örökséget hagyott maga után Gaál Zoltánnal való együttműködésük?
Gaál Zoltán 2007-es rektori ciklusa után két fontos ígéretet tett: végigkísér a doktori képzésen, és rendszeresen visszatér Nagykanizsára tanítani. Egy történetet is szeretnék megosztani: a kanizsai Vásárcsarnokban ebéd közben segített stratégiai coachként, tanítva, hogy minden kérdésre legalább három válasz létezik, és hogyan alakítsuk a problémákat feladatokká. Gaál professzor impulzív és karizmatikus vezető volt, akit varázslónak tartottam. Nagyon sokat tanultam tőle, és büszke vagyok arra, hogy az ő tanítványa lehettem.
Hogyan látja a Pannon Egyetem jövőjét? Milyen irányba fejlődhetünk a következő években?
Az utóbbi időszakban minden vezetővel leültünk a kuratórium felhatalmazásával, annak érdekében, hogy beszélgessünk a jövőről. Jelenleg úgy érzem, hogy a vezetőkkel, ideértve a rektort, a kancellárt, a dékánokat és az igazgatói pozícióban lévőket, közel azonosan gondolkodunk a jövőről és a tennivalókról. A konszenzusunk arra mutat, hogy a Pannon Egyetemnek a pozíciójából adódóan markánsabban be kell lépnie a nemzetközi és digitális piacra, illetve meg kell erősítenie a gazdasági függetlenségét.
Mi az oka annak, hogy a Pannon Egyetemnek nemzetközi piacra kell lépnie?
A hazai piac szűkül, és ez hosszú távon nem fenntartható. A felsőoktatásban tapasztalható centralizáció miatt az egyetem beiskolázási területe korlátozott, és a helyi fiatalok száma csökken. Az a célunk, hogy a jelenlegi háromszáz külföldi hallgató helyett több ezer legyen, ami átfogó változásokat követel meg a beiskolázás, a kollégiumi kapacitás és a szabadidős lehetőségek terén is.
Hogyan lehet mindezt megvalósítani?
Külső közvetítők segítségével és sok-sok munkával az egyetemen belül is. Különösen fontos ez a digitalizáció évtizedében, ahol markánsan megváltozik a tudás megszerzésének útja. A második fontos ügy, amely meghatározza a jövőnket, az, hogy a gazdasági lehetőségeinket bővítsük. Az állami támogatások és a különböző pályázatok mellett erősíteni kell a cégeknek nyújtott szolgáltatásokat és a költségtérítéses bevételeket is.
Mit jelent Önnek a Pannon Egyetem?
Számomra a Pannon Egyetem a szeretett munkahelyemet jelenti, ami már régóta az életem része. Nagykanizsán is mindig fontos volt számomra a közösség, most Veszprémben ugyanezt érzem, ezért nagyon sokat fogunk dolgozni azért, hogy a mi pannonos közösségünk tovább erősödjön a következő években.
Riporter: Tudósné Ódor Eszter
Fotó: Gáti Kornél
