Névjegy:
Egy vegyészmérnök, aki a világot járva valósította meg gyerekkori álmait. A Pannon Egyetemen szerzett vegyészmérnök diplomája indította el azon az úton, ami Európán át Ázsiába vezette, az interjú készültekor épp Londonból jelentkezett. Szavai útmutatóként szolgálnak a következő generációnak is: ha bátran kérdezel, szorgalmasan dolgozol és hű maradsz az álmaidhoz, bármit elérhetsz.
Miért választottad a Pannon Egyetemet, és miért pont ezt a szakot?
Hatéves koromban oroszlán akartam lenni, aztán nyolcévesen jött a különleges ügynök korszakom, majd kicsivel később körvonalazódott bennem, hogy valami hasonlóan “menő” dolgot szeretnék csinálni. Így jelentkeztem vegyészmérnök szakra. Akkoriban a Pannon Egyetemen volt a legjobb vegyészmérnök képzés, akkreditált diplomával.
Már az egyetem alatt vonzott a kaland, az új dolgok, helyek és emberek. Nem véletlen hát, hogy 2003 és 2006 között, a július–augusztusi szünetekben, három nyári egyetemet végeztem el: Trondheimben, Helsinkiben, majd Kijevben. Ezt követően Dél-Koreában kezdtem a karrieremet, mint a magyarországi Hankook Tire alapító és építő mérnöke.
Két évvel később egy olasz vállalat megkeresett, és Rómába invitáltak, hogy találkozzak az ügyvezető igazgatóval. Meggyőztek, így technológiai mérnökként csatlakoztam hozzájuk.
Innentől szakmai jellegű karrierút kezdődött: nyolc hónapot dolgoztam Belgiumban, négyet Szardínián, majd négyet Livornóban és négyet Mantovában, végül pedig Rómában telepedtünk le feleségemmel, Sárival, akivel az egyetemen ismerkedtem meg.
A szakmai pályát követően, 28 évesen, friss apukaként Szingapúrba költöztünk, ahol már inkább vállalatirányítási és vezetői feladatokat láttam el, amik azonban szintén mérnöki alapokon ültek. Mindezen évek alatt komoly nemzetközi, gazdasági ismeretekkel vérteztem fel magam. Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Vietnám és Szingapúr volt a “játszótér.”
Sokan azt gondolják, hogy a korai gyermekvállalás a karrier kárára történik. Én éppen ellenkezőleg, azt gondolom, hogy a felelősség súlya alatt sokkal nagyobb dolgokra képes az ember. Ehhez persze elengedhetetlenül fontos egy támogató társ.
Tizenhat évet töltöttem az említett olasz cégnél, majd egy angol-amerikai, Nasdaq-on jegyzett vállalat regionális direktoraként folytattam karrieremet az Asia Pacific térségben. Jelenleg is ebben a pozícióban dolgozom.
Hogyan formálta az egyetem az érdeklődésed?
Nagyon nagy hatással voltak rám az egyetemi éveim. Értem ezalatt az itt megszerzett tudást, az inspiráló oktatókat, a rengeteg barátot, akikkel összehozott a sors. Sok értékes embert ismertem meg, rengeteg közülük mindmáig inspirál.
Azt szoktam mondani, ha újrakezdhetném, mindent ugyanúgy csinálnék, csak egy kicsit többet tanulnék, egy kicsit többet buliznék, és egy kicsit kevesebbet aludnék.
Melyek voltak a legnagyobb kihívások az egyetemi éveid alatt, és hogyan sikerült ezeket leküzdeni?
Összeegyeztetni a céljaimat azzal, hogy egy kicsit mindig maga felé rántott a móka és a csibészkedés. Szerencsére az egyetem alatt nagyon jó társaságba keveredtem. Az ő céljaik ugyanúgy magas polcon voltak és sokszor segítettek abban, hogy én se veszítsem el a szemem elől a helyes irányt. Velük a kapcsolatot mindmáig ápolom. Sajnos nem mindenkivel.
A Hallgatói Önkormányzat tagja is voltál. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Visszatekintve, a Hallgatói Önkormányzatba való belépés az egyik legjobb döntésem volt. Szuper emberekkel hozott össze, és nagyban hozzájárult ahhoz, aki ma vagyok. A Mérnöki Kar elnökeként egész fiatalon bele láttam egy olyan nagy szervezet működésébe, mint az egyetem. Ott találkoztam először azzal, hogy egy jól működő szervezet működésében hogyan kell lavírozni a jog, a politika, a kommunikáció, a pénzügy útvesztőiben. Ez egy kivételes lehetőség volt, de ami talán még fontosabb, ott ismertem meg a feleségemet, gyermekeim anyját, Sárit. Örökké hálás leszek ezért az időszakért.
Van olyan eredményed a Pannon Egyetemmel kapcsolatban, amire különösen büszke vagy?
Minden egyes vizsgám, amin átboxoltam magam. Mindegyik egy keményen megküzdött győzelem volt.
Hogyan járult hozzá az egyetemen szerzett tudás és tapasztalat a személyes és szakmai fejlődésedhez?
Nap mint nap használom és építkezem abból, amit tanultam. Bár lehet, hogy nem alkalmazok mindent, de a sokoldalú tudás, a gondolkodásmód, az élmények és az erős kapcsolatok a mai napig mély jelentőséggel és értékkel bírnak számomra.
Milyen készségek és tulajdonságok segítettek elérni azt, ahol most tartasz a karrieredben?
Kitartás, kíváncsiság és bátorság (magabiztosság). Mindig is inspiráltak azok, akik képesek voltak sikerre jutni az esélyekkel szemben, vagy akkor is, ha kételyek vették körül őket. Sok tehetséges emberrel találkoztam a karrierem során, és szerencsére a közvetlen környezetemben is ilyen emberek vesznek körül. A feleségem, a barátaim és a gyermekeim folyamatosan inspirálnak. Ha olyan közösségben vagy, amely törekszik a jobbra, téged is magasabb célokra ösztönöz.
Már most is nagyon sikeres vagy a szakmádban, de hova tovább, mik a további terveid?
A sikert sokféleképpen lehet mérni. Az egyik mérce talán az, hogy hány ember törődik veled és néz fel rád. Hihetetlen szerencsésnek érzem magam, hogy a legtöbb dolgot elértem, amiről egyetemi éveim alatt talán álmodni sem mertem. Jelenleg a legnagyobb célom, hogy jó példát mutassak a gyerekeim számára, és büszkék legyenek rám.
Milyen tanácsot adnál a jelenlegi hallgatóknak, akik szintén vágynak a sikerre?
Hajtson a kíváncsiság, ne félj kérdezni és légy hajlandó megdolgozni érte. Az elhivatottságod a saját utad iránt az, ami igazán értékessé teszi az eredményt.
Mit jelent számodra a Pannon Egyetem?
Egy hangosabb szívdobbanást!
Riporter: Tudósné Ódor Eszter
