Névjegy:
Agrármérnök, a MATE Georgikon Campus egyetemi tanára, 2003-2013 között a PE Georgikon Kar dékánja.
A Veszprémi Vegyipari Egyetem és a keszthelyi Georgikon között már az 1960-as évek végén megvolt az együttműködés, közös képzés indult, az agrárkémikus szak. 2000-ben, a felsőoktatási integráció keretében a Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar a Veszprémi Egyetemhez csatlakozott, ami új perspektívát jelentett az immár három karú intézmény életében.
Kedves Professzor Úr, mesélj, kérlek arról, hogyan lett egy bakonybéli kisfiúból a keszthelyi Georgikon egyetemi tanára?
A bakonyi környezet, a természet közelsége meghatározta, hogy milyen irányba tanuljak tovább. Zircre jártam gimnáziumba, ott hamar eldőlt, hogy a biológiával és a kémiával vagyok a legjobb barátságban, így ebbe az irányba fogok tovább tanulni. Egy darabig Sopron, az erdőmérnökség is a potenciális célok között szerepelt, de aztán az agrár mellett döntöttem. Hogy pontosan mi volt a döntő érv, már nem emlékszem. Keszthelyen aztán felejthetetlen egyetemi évek után marasztalt az egyik professzor. Igent mondtam, és elindultam az egyetemi oktatói pályán. Közben természetesen kandidátusi fokozatot kellett szerezni, és közel 2 évet külföldön tölthettem.
Tanultam a szakmát, próbáltam átadni a hallgatóknak, amit tudok, és széleskörű kapcsolatokat építettem ki a gyakorlattal, különböző cégekkel. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert ha az egyetemi oktató nem tudja mi zajlik a gyakorlatban, akkor oktatni se tudja az aktuális ismereteket. Másrészt ezekből a szakmai kapcsolatokból több közös projekt, kutatás, céges támogatás született.
Tekintsünk ki röviden az általad képviselt szakmai ágazatra. A baromfit előszeretettel fogyasztjuk, de hogy a baromfi mit fogyaszt, milyen körülmények között, abba általában nem gondolunk bele…
A baromfi véletlenül, a témavezetőmön keresztül jött az életembe, nem igazán én választottam. De örülök annak, amivel foglalkozom, mivel így bekerülhettem egy nagyszerű szakmai közösségbe, ahol sok barátra, kiváló kollégára tettem szert itthon és külföldön. Egyébként a madarak, ha túllépünk a dundi csirke sztereotípián, szintén intelligens állatok és képesek nagyon szoros viszonyt kialakítani az emberrel, mint bármely más háziállat. A kérdés azt sugallja, hogy a csirkével olyan tápokat etetünk, ami nem jó az állatnak és a fogyasztóra nézve is veszélyt jelenthet. Ez egy téves megközelítés. A takarmányok nem tartalmazhatnak semmi olyan komponenst, ami rossz lenne az állatnak vagy élelmiszerbiztonsági kockázatot jelentene. A gazdasági állatok takarmányozása nagyon szigorúan szabályozott az Európai Unióban, sok tekintetben szigorúbban, mint az élelmiszereké. Magyarországon egyébként főleg kukoricát, búzát, szójadarát, napraforgót, repcét tartalmaznak a tápok, semmi extra komponenst nem használunk. Az intenzív, iparszerű állattartás természetesen nem ideális, sokat foglalkozunk az állatjólét javításával, a ketrecek betiltásával, a telepítési sűrűség csökkentésével. De jelenleg a brojlercsirke a világon a leghatékonyabb állati fehérje előállítására képes élőlény. Egy csodálatos genetikával rendelkező állat, ami képes 5 hét alatt 40 grammról 3 kg-ra meghízni. Mi itt Európában fanyalgunk, hogy milyen körülmények között tartjuk, táppal, intenzíven hizlaljuk, de a világ jelentős részén ez jelenti a legolcsóbb húst, amire minden gyereknek, felnőttnek szüksége van, legalább kis mennyiségben. A fejlődő országok lakossága, de a magyar szegény családok szempontjából is fontos a megfizethető csirkehús. Ez hazánkban egy stratégiai ágazat.
A Pannon Egyetem és a Georgikon közös, két évtizednyi összekapcsolódásának történetének (együttélésének?) felében Te voltál a Georgikon dékánja. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Ez életemnek egyik fontos epizódja volt. Két különböző kultúra találkozott az integrációkor, ami természetesen generált konfliktusokat. Fiatalon lettem dékán, még 40 éves se voltam, és fogalmam se volt, hogy hogyan tudok majd megfelelni az elvárásoknak. Nagyon sok élmény kötődik ehhez a 10 évhez, és természetesen utólag inkább csak a szépre emlékezik az ember. Sokat tanultam egyetemi menedzsmentből Gaál Zoltántól és a veszprémi karok vezetőitől. Sok jó embert ismertem meg Veszprémben, néhányukkal most is tart a barátság. Emlékszem a vezetői manrézákra, a VEN-ekre, a Balaton Regattákra, az egyetemi karácsonyokra és számos más rendezvényre. Húsz év elteltével azt gondolom, sikerült összecsiszolódnunk, mi keszthelyiek is a magunkénak éreztük már a Pannon Egyetemet. Kár, hogy az érdekeltek megkérdezése nélkül, hatalmi szóval választottak szét bennünket. De ahogyan idősödik az ember szépen lassan megtanulja, hogy tudni kell elengedni dolgokat.
Mikor jött az életedbe a sport? Hogyan kerültél kapcsolatba a Balaton Regatta evezős verseny máig töretlen hagyományával?
Kisgyerek korom óta sportoltam. Kezdetben a foci volt a középpontban. Gimnazistaként hétvégente szülőfalum csapatában játszottam, majd az egyetemen a Georgikon akkori megye első osztályú csapatában Keszthely Haladás Junior néven fociztunk. Aztán jött az evezés, amibe 2001-ben kapcsolódtam be. A Balaton Regatta létrehozása nagy ötlet volt. Tényleg közelebb hozott bennünket egymáshoz, keszthelyit a veszprémihez, tanárt a diákhoz. Nagyon jó sport az evezés, azóta is csinálom, és próbálom összefogni a keszthelyi csapatokat. Ugyan nem vagyunk már része a Pannon Egyetemnek, de a hagyományt ápoljuk, és továbbra is részt veszünk a májusi regattákon. A harmadik sportágam a futás. 50 évesen kezdtem, amikor elkezdtem pocakot ereszteni. Itt is sikerült olyan baráti társaságba kerülnöm, akikkel azóta is együtt futunk és versenyeket szervezünk. Több maratont és néhány ultratávot is futottam már az elmúlt években. Főleg a terepfutást szeretem: az év minden napján más és más csodával ajándékoz meg a természet. A sport kitisztítja az elmét, segít kiengedni a gőzt.
Riporter: Felföldi Gábor
