Névjegy:
Angol nyelv és irodalom – informatika szakos középiskolai tanár. Több mint 20 évig a tanárképzésben oktató; a felnőttképzési intézet korábbi igazgatója; szenátus szavazati jogú tagja, jelenleg a Pannon Egyetem oktatási igazgatója.
A dunaújvárosi születésű egykori hallgatót a Pannon Egyetem vonzotta Veszprémbe – egy egyetem, amely végül nemcsak diplomát adott neki, hanem barátokat, közösséget és egy új otthont is. Ma, több évtizedes tapasztalattal a háta mögött, már az egyetem oktatási igazgatójaként a vezetésében vesz részt, és visszatekintve mesél arról, hogyan formálódott a hallgatói közösség, milyen hagyományokat őriz meg szívesen, és miért érzi úgy, hogy Veszprém és a Pannon Egyetem örökre az élete része marad. Gál Balázs oktatási igazgatóval beszélgettünk.
Mi motivált, hogy a
Pannon Egyetemen folytasd a tanulmányaidat?
Eredendően dunaújvárosi születésű vagyok, de a
középiskolát Kecskeméten végeztem. Annak idején elsősorban képzést választottam
– kétnyelvű után itt találtam az angol mellé informatikát, amit párosítani
lehetett – így lettem tanár, másrészt a város is nagyon tetszett.
Hogyan emlékszel vissza a hallgatói éveidre?
Jókor voltunk egyetemisták, már elkezdett nőni a hallgatói létszám, de még majdnem mindenkit ismertünk, akkor 1500 hallgató körül voltunk. Szép időszak volt, és rengeteg jó emlék fűződik hozzá. Amit a legfontosabbnak tartok, azok a barátságok, amelyeket akkor kötöttünk. Sokukkal, és családjaikkal mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Mi ösztönzött arra, hogy a diploma megszerzése után az egyetemen dolgozz?
Mondhatnám, hogy mindig is itt akartam dolgozni, de azért ez nem volna így igaz. A kezdetét sokkal inkább a helyzet szülte, aztán ahogy telt az idő mindig újabb és újabb szép kihívást talált meg, így most is itt vagyok.
Milyen volt az oktatókkal való kapcsolatod hallgatóként, és ez hogyan változott, amikor kollégákká váltatok?
Hallgatóként is aktív hallgató voltam. Részt vettem a kollégiumi intéző bizottság munkájában, voltam Egyetemi Tanács tag, így nem csak a közvetlen minket tanító tanárokat ismertem. Végzés után majdnem 10 évet dolgoztam az akkori Matematika és Számítástechnika Tanszéken, ahol valóban korábbi tanáraim lettek a kollégáim. Ezt nagyon pozitívan éltem meg, nagyon jó közösség volt a tanszéken.
Hallgatóként mit gondoltál az egyetemi dolgozókról? Változott a véleményed most, hogy te is ebben a szerepben vagy?
Hallgatóként sokszor csak a közvetlen kapcsolatokat látja az ember; az oktatókat. Kicsit talán még a tanszéki adminisztrátorokat és a tanulmányi osztályon dolgozókat is. Akkor nem feltétlenül világos, hogy mennyien dolgoznak még a back-office-ban, ahhoz, hogy az úgynevezett színpadon levők sikeresek lehessenek. Aztán egy rövid ideig dolgoztam én is tanulmányi osztályosként, majd bő 20 év múlva – sok-sok kanyar után, lényegében véletlenül lettem Oktatási Igazgató. Közben a kanyarok alatt rengeteget tanultam a szervezetről.
Mit gondolsz, hogyan változott a hallgatói közösség azóta, hogy te is részese voltál?
Azt látom, hogy teljesen más ma a hallgatók helyzete. A digitalizációval kinyílt a világ. A mai hallgatói közösségek teljesen más tereken formálódnak és zajlanak. Ebben persze a képzési szerkezet is ludas: a Bologna rendszer miatt szétestek a közösségek, megrövidültek az egy nekifutásra zajló képzések, hiszen régen, ha valaki elkezdte az egyetemet, az jellemzően – minimum – 5 évre szólt. Nincsenek olyan tanulócsoportok mint a mi időnkben: mindenki így-úgy felveszi az óráit, majd hol ezzel az öt emberrel ül egy órán, hol másik tizenöttel.
Van olyan hallgatói hagyomány, esemény, amit fontosnak tartasz és miért?
Talán a VEN kiemelt szerepet játszik, de nagyon fontosnak tartom a senior választást vagy éppen a hallgatóvá fogadó kézfogást is. Nyilván olyanok is vannak, amit a mai hallgatók már nem is feltétlenül ismernek: mint például, hogy nem megyünk át felelőtlenül a megyeháza árkádjai alatt.
Hogyan látod az egyetem jövőjét? Milyen irányba fejlődhet a Pannon Egyetem a következő években?
75 év szép kor, szerintem minden adott a következő 75-höz is. A kezdetkor a regionális szerepvállalás sokkal kevésbé volt jellemző. Most ez már markánsan velünk van. Hasonló zajlik jelenleg a nemzetköziesítés terén. Amikor mi voltunk hallgatók pár külföldi hallgatótársunk volt csak. Minden fejlődési szakasznak meg van a kritikus tömege. Ez ma kicsit más, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt. Az abszolút hallgatói létszám – elsősorban a képzési szerkezet okán – ma alacsonyabb, mint, amikor a legtöbb hallgatója volt az egyetemnek, ugyanakkor az évenkénti kliensszámunk – és annak szerteágazósága – valószínűleg ma a nagyobb.
Milyen tanácsot adnál a mostani hallgatóknak, akik egyetem elvégzése közben/után itt szeretnének dolgozni?
Bármibe fognak vagy kóstolnak is bele, azt szívvel-lélekkel csinálják.
Mik a személyes vagy szakmai céljaid az egyetemen belül a jövőre nézve?
Sok mindent volt szerencsém már kipróbálni. Nagyon remélem, hogy a következő években is hasonlóan jó feladatokon dolgozhatok, legalább ilyen jó csapattal, mint a mostani. Most is az motivál, hogy olyan fejlesztéseket tudjunk végrehajtani, amitől intézményi szinten is előre megyünk és az egyének szintjén is kényelmesebb, hatékonyabb és élményszinten jobb folyamataink legyenek.
Milyen érzéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy mind hallgatói, mind dolgozói szerepben része vagy az egyetem történetének?
Szerintem ez egy klassz dolog. Hallgatóként is szerettem veszprémi egyetemista lenni, és most is jó érzés Pannonosnak lenni.
Van valami különleges, amit az egyetem adott neked, amit más intézmények talán nem tudtak volna?
Erre nehéz válaszolni, de nekem családot, barátokat és egy új otthont is adott az egyetem és Veszprém városa. Egyiket sem bántam meg.
Van emlékezetes történeted az itt töltött éveidből?
Sok ilyen van. Nehéz kiemelni egyet közülük, de az egyik személyes kedvencem az, amikor még hallgató korunkban részt vettem a szóbeli felvételi vizsgán hallgatói tagként. Ugyanezt tette a testvérem is egy másik felvételi bizottságban. Ők előbb végeztek, így amikor kimentem a következő jelöltért, akkor ő ment vissza helyettem a következő felvételizővel, megtréfálva ezzel a bizottsági elnököt. Sokáig hallgattam később – már kollégaként – ezt „Zolibácsitól”.
Röviden; mit jelent számodra a Pannon Egyetem?
Munkahely, barátok, közösség, fejlődés.
Riporter és fotós: Tudósné Ódor Eszter