Névjegy:
A Pannon Egyetem korábbi hallgatója, jelenleg kollégiumi igazgató.
Egykori hallgató és jelenlegi munkatárs mesél arról, hogyan vált az egyetem élete meghatározó részévé, és mit jelent számára az alma mater falai között töltött idő – diákként és dolgozóként egyaránt. A beszélgetés betekintést nyújt a hallgatói közösség erejébe, a hagyományok jelentőségébe, és abba a különleges kötelékbe, amely generációkat köt össze ezen a kivételes egyetemen. Haraszti László kollégiumi igazgatóval beszélgettünk.
Mi motivált, hogy a Pannon Egyetemen folytasd a tanulmányaidat?
Amikor kezdtem az egyetemet, akkor az intézmény neve Veszprémi Egyetem volt. Első találkozásom az intézménnyel egy nyelvvizsga volt, amit még az E épület földszintjén ejtettünk meg, a szövegértési és a szóbeli feladatok között volt lehetőségem sétálni és nézelődni; akkor úgy döntöttem elmegyek a nyílt napra és megnézem milyen képzések vannak itt. Ugyan nem elsőként jelöltem meg az intézményt, de egy percig sem bántam, meg hogy ide vettek fel.
Hogyan emlékszel vissza a hallgatói éveidre? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod?
Mozgalmas évek voltak. A gólyatáborok, a VEN-ek, az AKÓ-k, az első szakestek. Nem tudnék választani. Átéltem fantasztikus pillanatokat, de persze csalódásokat is. Az előbbiek főleg a hallgatói élethez kapcsolódnak, az utóbbiak pedig a tanulmányokhoz.
Mi ösztönzött arra, hogy a diploma megszerzése után az egyetemen dolgozz?
Az itt töltött évek alatt megszerettem a várost, az egyetemet, a közösségünket. Mindig is motivált, hogy tegyek a közösségünkért és itt láttam, hogy van is eredménye annak, amit csinálok.
Milyen volt az oktatókkal való kapcsolatod hallgatóként, és ez hogyan változott, amikor kollégákká váltatok?
Informatika tanár szakon végeztem, ahol akkor kétfajta oktató volt, a fiatal és a tapasztalt. Mindegyik generációval jó kapcsolatot tudtam kialakítani és ez a jó kapcsolat utána, hogy kollégák lettünk nagy mértékben segítette a munkámat.
Miben különbözik a Pannon Egyetem most dolgozó szemszögből, ahhoz képest, amikor hallgató voltál?
Sokkal több lehetősége van a hallgatóknak, mint a mi időnkben volt. Több az ösztöndíj program, jobbak a körülmények, több kutatásban, munkában vehetnek részt. Persze lehet hallgatóként ezt most nem így élném meg, ha én is most ülnék az iskolapadban, de dolgozóként és volt hallgatóként így látom. Amikor hallgató voltam a kiskapukat kerestem, most már azért is felelek, hogy minél kevesebb kiskaput találjanak a hallgatóink. Mindig jobban ráláttam az átlagos hallgatóhoz képest az egyetem és a kollégium dolgaira már hallgató koromban is. Olyan vezetőink voltak, akik elvárták tőlünk, hogy széles spektrumban gondolkozzunk. Furcsa volt átkerülni az egyik oldalról a másikra.
Hallgatóként mit gondoltál az egyetemi dolgozókról, és változott a véleményed most, hogy te is ebben a szerepben vagy?
Mivel a mi tanszékünk annak idején egy nagyon összetartó közösség volt, nekem mindig pozitív volt a véleményem, tapasztalatom az egyetemi dolgozókról, mindig megtaláltam a közös nevezőt. Mindegy, hogy tanszékvezetőről, oktatóról vagy karbantartó kollégáról volt szó. Úgy gondolom, hogy ez nem változott. Vannak dolgok, amiket nem egyformán látunk, de szerintem az a fontos, hogy a véleménykülönbségek ne menjenek a közös munka rovására.
Mit gondolsz, hogyan változott a hallgatói közösség azóta, hogy te is részese voltál?
Igazából a mai napig a Pannon Egyetem hallgatói közösségnek szerves része vagyok. Köztük vagyok, velük sírok, velük nevetek, és egyre gyakrabban van, hogy nem értem őket – mármint a kommunikációjukat. Szerintem az egyetemen mindig erős volt a közösségi élet, ez régen is így volt, most is így van. Mindig megvan a kemény mag. Lehet nem akkora, mint korábban, de azért azt se felejtsük el, hogy a hallgatói létszámunk is kisebb lett a 20 évvel ezelőttihez képest.
Van olyan hallgatói hagyomány, esemény, amit fontosnak tartasz és miért?
A Kopogtató Tábor, a Gólyatábor, a VEN, szakestek. Mindegyiket másért. A Kopogtató Táborban ismerik meg a hallgatóink azokat, akikkel az elkövetkezendő évben biztosan, de akár évekig szobatársak, lakótársak lesznek. A gólyatáborban a szaktársakkal és mindenki mással is megismerkedünk. A Kopogtató Tábor után talán a VEN áll legközelebb hozzám, bár ezt sokan nem így élik meg. Szeretem mindegyikben a pezsgést, a tenni akarást, a kreativitást. Azt, hogy mindig újabb és újabb kihívások elé állítanak, és mindig libabőrös lesz a kezem, amikor a kortesdal fesztiválon elkezdődik a műsor.
Hogyan látjátok az egyetem jövőjét? Milyen irányba fejlődhet a Pannon Egyetem a következő években?
Szerintem a Pannonra a folyamatos megújulás a jellemző. Mindig kapunk új kihívásokat, új irányvonalakat, elvárásokat, amik lehetnek társadalmi, vagy vezetői elvárások. Én stabilnak látom az egyetem jövőjét. Unatkozni nem fogunk az elkövetkező években az biztos.
Milyen tanácsot adnál a mostani hallgatóknak, akik egyetem elvégzése közben vagy azután az alma máterben szeretne dolgozni?
Szerintem sokan fenntartásokkal tekintenek az egyetemre, mint munkahely, mert nem merik átlépni azt a képzeletbeli határvonalat, ami elválasztja az egyetemet a munkahelytől. Azt tanácsolom nekik, hogy merjék ezt a lépést megtenni. Ha fontos a barátságos légkör, az ismert környezet, és szeretik a kihívásokat, akkor itt a helyük.
Van valami, amit másképp csináltál volna hallgatóként?
Nem gondolom, hogy túl sok mindent csinálnék másképp. Talán annyi, hogy még ennél is több hallgatói programon vettem volna részt.
Van valami különleges, amit az egyetem adott nektek, amit más intézmények talán nem tudtak volna?
Sosem tanultam más intézményben, így elfogult vagyok a Pannon Egyetemmel kapcsolatban. Nekem mindent megadott amire szükségem volt.
Van kedves, vicces, emlékezetes történeted az itt töltött éveidből?
Kedvencem nincsen, de rengeteg sztorit szoktunk felemlegetni a régiekkel, ki mit hogyan élt meg. Talán az egyik legviccesebb az volt, amikor decemberben leesett az első hó, és az egyik szobába megtöltötték a srácok friss hóval a hűtőt. Erre a kontrázás is gyorsan megvolt az illetékes kocsija ”véletlen” eltemetődött egy kisebb hókupac alá.
Röviden; mit jelent számodra a Pannon Egyetem?
Nekem az összetartozást és a családot jelenti. Az „otthonomat”. Sokszor megkapom, hogy többet vagyok a munkahelyemen, mint otthon, többet foglalkozom a hallgatóinkkal és a munkatársakkal, mint a szűk értelembe vett családommal. Ezeken a mondatokon mindig csak mosolygok, és megnyugtatok mindenkit, a családom is pannonos.
Riporter és fotós: Tudósné Ódor Eszter
