Névjegy:
Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója, rektora (1981-1989), az MTA doktora, Szent-Györgyi Albert-díjas, arany fokozatú Kiváló Feltaláló, a Veszprém Városért – Pro Urbe érdemérem tulajdonosa.
Milyen emlékeket őrzöl szívesen rektori időszakodból?
Megbízásom idején az Egyetem irányítását, alapító professzoraink ösztönzésére, alapvetően Veszprémben végzett szakemberekre bízták. Papp Sándor, Deák Gyula és László Alfréd rektorhelyettesekkel elsődleges feladatunknak ekkor is a profilbővítést tekintettük. A felsőoktatás akkori vezetői azonban főként újabb műszaki, főiskolai szakok Veszprémbe telepítését támogatták. Ennek során 4 új szakot honosítottunk meg. Másik súlyponti feladatnak az ún. “idegennyelvi részképzést” (angol, német) tekintettük megfelelő nyelvi előképzettséggel rendelkező hallgatóink számára (1983).
Az intézkedés mind hallgatóink, mind oktatóink körében nyelvtanulási lázat eredményezett, amit anyagilag is támogattunk. Még ennél is fontosabbnak éreztem az egyes tanszékeken folyó kutatások segítését, külföldi ösztöndíjak szerzését, a publikálási tevékenység és az akadémiai fokozatok jelentős növelését. Ebben az erőfeszítésben számíthattunk az iparban egyre nagyobb számban vezető pozícióban dolgozó egykori veszprémi diákok, de külföldi partnereink, így elsősorban a Darmstadti egyetem támogatására is.
Örömmel gondolok vissza a nyolcvanas évek élénk egyetemi kulturális életre, a tágabb értelemben vett veszprémi szolidaritás számtalan megnyilvánulására.
Rendkívül aktív voltál mindig a szakmai közéletben és a sportban is .Miért fontos számodra ezen a területen a közreműködés?
Fiatal koromban a sportban (atlétika, labdarúgás) leltem örömet és szereztem sok barátot, majd a vadászat, a csodás bakonyi erdők ejtettek rabul. Emellett sok időt töltöttem a Veszprémi Akadémiai Bizottság színes előadásain, de a rendszerváltozás átmeneti lelkesedésében létrehívott, közel másfélszáz taggal rendelkező Veszprémi Polgári Társaskör vezetőjeként is. Személyesen mindig úgy gondoltam, hogy mindezek az egyén életét mással nem helyettesíthető módon gazdagítják.
Hogyan lesz egy vegyészmérnökből vadgazdálkodási szakmérnök?
Sportolói pályafutásomat a vadászattal való megismerkedés követte (1971). Több évtized tapasztalatának birtokában, a rendszerváltást követő új vadászati törvény lehetőségeivel élve, Földtulajdonosi Vadgazdaság szervezésére kaptam megbízást. A 20.000 ha-os területen, 19 bakonyi község határát érintve megvalósított, új típusú gazdálkodás szakmai színvonalának segítésére 63 éves koromban szereztem vadgazdálkodási szakmérnöki oklevelet a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. E téren kifejtett tevékenységemet a Magyar Vadászkamara aranyéremmel ismerte el (2004).
Mit kívánsz a Pannon Egyetemnek 75. születésnapja alkalmából?
Kívánom, hogy utódaink a jelentősen megnövekedett feladatot jó hangulatú intézményben, változatlanul magas színvonalon lássák el, mindannyiunk örömére.
Riporter: Pósfai Mihály
