Névjegy:
A Veszprémi Vegyipari Egyetem szervező vegyész üzemmérnök és okleveles szervező vegyészmérnök végzettségű hallgatója. Jelenleg a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egyetemi tanára. Számos díj birtokosa, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, a Pro Universitate Vesprimiensi díj, és a Pro Facultate Oeconomia kitüntetés tulajdonosa.
Tanár Úr a Veszprémi Vegyipari Egyetemen végzett, így öregdiákunk is egyben. Mesélne nekünk arról, milyen volt a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatójaként az élet?
Igen, 1980-ban végeztem. Úgy volt, hogy az egyetemen maradok doktori ösztöndíjasként, de másképpen alakult, elhelyezkedtem az iparban. Mivel mindenképpen vonzott az oktató, kutató, fejlesztő munka, és az egyetem is mint munkahely, két év múlva sikerül főállásúként visszatérnem.
Mint annyian sokan mások, én is nagyon jó emlékeket őrzök. Kezdve azzal, hogy mi fiúk a katonaság után jöttünk, és a kollégiumban lakni felszabadító érzés volt a laktanya után. Én szerettem tanulni, szakkollégiumozni, TDK-zni, de jutott idő a fotókörre is, ahol akkor még vegyészkedni kellett, kirándulásokra, E-klubra. És a VEN-ek felejthetetlenek…
Mit gondol, miben volt más akkor hallgatónak lenni, mint most?
Szerintem ma mindenben szélesebb a spektrum. A felvettek köre, előképzettsége, az ismeretanyag, gondoljunk csak az informatikára, ami akkor alig volt. Az idegennyelv használatában is van változás, bár nekünk a szerves kémia laborhoz már kellett önállóan irodalmazni, és megcsinálni a preparátumot.
Ugyanakkor a lehetőségek köre is szélesebb: a tanulható tárgyak sokfélesége, hozzáférés a szakirodalomhoz, Moodle rendszer, külföldi utazások, szabadidős tevékenységek. Különbség az is, hogy mi nem mobiloztunk órák alatt, de azért találtunk elfoglaltságot, például amőbázást, vagy egy időszakban a lányok között kitört a kötési őrület. Én is gyakran javítgattam a programjaimat órák alatt, hiszen egy nap legfeljebb kétszer lehetett futtatni az ODRA-1204 számítógépen. Mi talán szorosabb közösségekben éltünk, jóval kevesebbszer utaztunk haza. Az utóbbi években persze a COVID is szétzilálta a hallgatói kapcsolatokat. Remélem, hogy ezen már túl vagyunk.
Tanár Úrnak sokat köszönhetünk, hiszen a Gazdaságtudományi Kar alapító dékánja. Mi volt akkor a jövőkép, amikor 21 évvel ezelőtt, 2003-ban megalakult a Gazdaságtudományi Kar? Mit gondol, elértük, amit akkor vágytunk?
A karra mindig a szervezeti, vezetői tudatosság volt a jellemző és ez ma is így van. A stratégiai gondolkodást Gaál Zoltántól, egyetemünk korábbi rektorától tanultuk, akinek sokat köszönhetünk. Mindig volt helyzetelemzésen és előrejelzéseken alapuló írott stratégiánk, amit évente frissítettünk. Például akkor, 2003-ban 18 évre készítettünk előrejelzést a várható hallgatói létszámmal kapcsolatban. Soknak tűnt ez az időtáv, de már elmúlt. Számítottunk a demográfiai helyzet változására, az állami finanszírozás 2012-es csökkenése pedig úgy ért bennünket, hogy fele részben már a piacról éltünk. A másik sikertényezőnek a minőségtudatosságot gondolom. Érezhető, hogy a karon a munkatársak belső elkötelezettséggel, igényesen, a folyamatos jobbítás szándékával végzik a munkát. Jónak tartom a szervezeti összetartást is. Mindezeket persze igy nem fogalmaztuk meg, de a mindenkori vezetés ilyesmikre törekedett. Akkor fontos volt a működés megszilárdítása, a Bologna átmenet és a nagy hallgatói létszám kezelése. A szakok számát megsokszoroztuk, elindultak a levelező képzések. A kar ma már messze túl van az akkori elképzeléseken.
Volt olyan vágya diákként – persze ami az egyetem működésére vonatkozik -, amit vezetőként sikerült megvalósítania?
Hallgatóként már voltak olyan feladataim, amik révén az átlagosnál kicsit jobban beleláttam az egyetem működésébe. Ilyen volt a tcsv: tanulócsoportvezetőség, amikor rohangálni kellett a tanszékekre az indexekkel, hogy megadják a csoport tagjainak az aláírásokat, a TDK, a tanszéki külső kutatási-fejlesztési (KK) munkák, néha részvétel Egyetemi Tanácson. Sok vezetőt ismertem, valamennyire a munkájukat is. Tantervi problémákra emlékszem. Egy esetben az volt például a javaslatunk, hogy többet tanuljunk a napi vezetői gyakorlatban a megfelelő emberi kapcsolatok kialakításáról. Ez kudarcos volt. Azt a választ kaptuk, hogy „egyrészt ez sarlatánság, másrészt pedig egy harmadéves medikus ne mondja meg, hogy egy negyedévesnek mit kell tanulnia”. Nem az én érdemem, de ez ma már másképpen van, mint ahogyan az is, ahogyan viszonyulunk a hallgatói javaslatokhoz.
Van esetleg olyan izgalmas, az egyetem fejlődése, épülése szempontjából fontos mérföldkő, sztori, amit szívesen megosztana velünk?
A műszaki menedzser szak megalapítása országos szinten is jelentős volt, annál a tanterv összeállítását koordináltam. Ma már nincs hatása, de a saját életemben ilyen volt a Továbbképző Központ megalapítása nagy lelkesedéssel, stratégia tervezéssel, tanfolyamok megvalósításával. Az egyetemen és ezen belül a Mérnöki Karon a kreditrendszer bevezetése, akkreditációk, majd a Gazdaságtudományi Kar és a Műszaki Informatikai Kar megalapítása. Kihívás volt a Bologna rendszerre áttérés. Örültem, amikor a kar elnyerte a Felsőoktatási Minőségi Díjat. Nem mérföldkő, de nélkülözhetetlen az a folyamatos fejlődés, amit a kar felmutat. Az idegennyelvű képzések, az egyre színvonalasabb nemzetközi publikációk, a pályázati sikerek, jelenlét az Országos TDK konferenciákon és versenyeken, a kari mentorálási rendszer. Az hiszem, hogy így érik a következő mérföldkő.
Jelenleg mi áll Tanár Úr tudományos érdeklődésének középpontjában? Melyek a fő kutatási területei?
Az ellátási láncok működésének bizonyos vonatkozásai, úgy, mint a kockázatok, fejlesztések, mindezekhez előrejelzés. Kollégákkal és doktoranduszokkal dolgozunk ezeken a témákon. Szerencsére megtalálnak kari projektekhez kapcsolódó feladatok is.
Tanár Úr rendkívül aktív a karon, oktat, kutat, projektekben vesz részt, beiskoláz, de hogyan tud kikapcsolódni? Milyen hobbijai vannak?
A fotózás és a kertészkedés változó mértékben, de mindig megvolt. Most mindkettőt csaknem teljesen felváltotta a Python programozás gyötrelmekkel teli öröme.
Mit adott Tanár Úrnak az egyetem?
Nagyon sokat és még mindig ad. A szakmai tudás mellett itt alakult ki az értékrendem, amiben jó példaképek segítettek. Az oktatói, kutatói munkakör olyan szabadságot és élményeket adott, ami nem hasonlítható máshoz. Nagy ajándék az is, hogy fiatalok között lehetek, akiktől sokat tanulok.
Mit üzen, tanácsol a mai egyetemistáknak?
Nem könnyű tanácsot adni, hiszen a helyzetük nem minden vonatkozását ismerem, vannak egyéni különbségek is. Talán azt mondanám, hogy éljenek mindazzal a lehetőséggel, amit a tágabb értelemben vett egyetem és ez az életkor nyújtani tud. Később ne érezzék azt, hogy valami olyasmiről maradtak le, amit már nem tudnak bepótolni.
Riporter: Iván Katalin
