Névjegy:
A Pannon Egyetem környezettudomány szakán, limonológia szakirányon végzett. Tavi és folyóvízi ökoszisztémák algológiai és limnológiai vizsgálatával foglalkozik, különös figyelemmel a Kárpát-medencei szikes tavakra.
Kiemelkedő tudományos teljesítménye, valamint a jövő kutatói generációját érintő mentorálási tevékenysége elismeréseként Nők a Tudományban Kiválósági Díjban részesült nemrégiben Dr. Lengyel Edina, a Pannon Egyetem Limnológia és a HUN-REN-PE Limnoökológia Kutatócsoport tudományos munkatársa. A földtudományok kategóriában díjazott kutató a terepi és laboratóriumi munkálatai révén arra keres válaszokat, hogy az emberi tevékenység miként változtatja meg az édesvizekben és a szikesekben élő kovaalgák jelenlétét és az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokat.
Gyerekként sokat játszott patakparton, ilyen módon a vizes közeg sosem állt távol Öntől. Egyenes út vezetett az algakutatásig?
Az út nem volt egyenes. Ha a családot nézzük, akkor egy fekete bárány vagyok, mert senki nem foglalkozik/foglalkozott biológiával. A szűkebb környezetemben főleg pedagógusok vannak, illetve műszaki területen dolgozók, szóval, ha így nézzük, akkor sehonnan nem „örököltem” ezeket a géneket. A biológia iránti szeretetem, érdeklődésem gyermekként kezdődött, annak a pici pataknak köszönhetően, ami mellett laktunk, ahol szinte minden délutánomat töltöttem az osztálytársaimmal, barátaimmal. De nagyon sokáig nem volt egyértelmű, hogy mi akarok lenni – sőt nem is tudtam, hogy van egyáltalán ilyen kutatói szakma-, az idő folyamán mindig változott az elképzelésem a pályaválasztásomat illetően: orvostól a tanáron keresztül egészen a közgazdászig szerettem volna sok minden lenni. Végül a középiskola végén a felvételi könyvet lapozgatva rábukkantam a Pannon Egyetem környezettudományi szakára, ahova sikeresen felvételt is nyertem, ahol a szakma legjobbjaitól tanulhattam minden területen, és ahol végül megtaláltam a saját utamat, a hivatásomat.
Amikor bekerült az egyetemre, már egyértelmű volt, hogy ez lesz a szakiránya?
Rengeteg kutatási terület volt az egyetemen, és sokáig nem tudtam, mit válasszak. A szakirány kijelölésében Dr. Padisák Judit professzor asszonynak nagyon nagy szerepe volt, ugyanis ő volt az, aki megmutatta és megszerettette a limnológia és ökológia tudományterületeket, és akinek köszönhetem a másik mentoromat és egyben kutatótársamat is, Dr. Stenger-Kovács Csillát. A mai napig emlékszem arra a napra, amikor az egyik óra után professzor asszony egyszercsak „elkapott” és bemutatott Csillának. Csilla azonnal segített, és rögtön kitaláltunk egy saját kutatási témát is. Gyakorlatilag általa tanultam és szerettem bele a szűkebb szakterületembe.
Akkor tulajdonképpen a kutatói életpálya is egészen hamar Önre talált.
Szinte attól a pillanattól kezdve. Már az első témám is egy komplex kutatás volt, ami során elsajátíthattam az alapokat. Aztán következett a diplomamunkám, ami egy kutatási pályázathoz kapcsolódott, így elég hamar beleláthattam a pályázatok világába is. Az egyetemi szakmai sikereknek (pl. a jó TDK szereplés), a jó tanulmányi eredményeknek, az évek során elvégzett, élményekkel teli kutatói tevékenységnek köszönhetően jelentkeztem a doktori képzésre, ami talán leginkább meghatározta a kutatói életpályámat, hiszen ennek során váltam igazi kutatóvá.
Rögtön tudta, hogy jó helyen van és „bejön” a kutatás, akár, mint életforma?
Igen, abszolút tudtam. Nagyon szeretem a kutatói munkát. Mindig ugyanazzal foglalkozunk, még sincs soha két egyforma napunk. A munkánk rendkívül változatos: van közötte terepi mintavétel, laboratóriumi mérés, mikroszkópozás, kísérletezés, elemzések, cikkírás, előadások tartása, oktatás, és még lehetne sorolni. Ha választanom kellene egyet ezek közül, akkor a terepi mintavételt emelném ki, mint kedvenc részfeladatot. Egyrészt hihetetlenül különleges, gyönyörű helyekre volt szerencsém eljutni ezidáig, másrészt ez egy nagyon izgalmas része a kutatói életnek, mivel egy-egy mintavétel szinte mindig tartogat valami kihívást. Külön öröm, hogy egy nagyon jó kutatócsoportban dolgozhatok, így a kollégákkal/barátokkal a mintavételek hatalmas élménnyé is válnak. Rettentő hálás és boldog vagyok, hogy kutató lehetek, és remélem még sokáig tudom ezt a munkát folytatni.
Miért pont az algák?
Erre azt mondanám, hogy egy szerencsés véletlen volt. A Limnológia Kutatócsoportnak ez volt a fő kutatási vonala, amelyhez Dr. Padisák Juditnak és Dr. Stenger-Kovács Csillának köszönhetően becsatlakozhattam egyetemista koromban. De azóta is nagyon szeretem ezt az irányvonalat – az algákat, hiszen amellett, hogy mennyire fontosak nagyon érdekes szervezetek is. Ezért a mai napig nem bánom, hogy így alakult a kutatói irányvonalam, sőt kifejezetten örülök, és nem is változtatnék rajta.
Most éppen mivel foglalkozik?
Egyrészt próbáljuk az emberi tevékenység hatásait vizsgálni továbbra is, például azt vizsgálni, hogyan fognak reagálni az egyes élőlényközösségek a klímaváltozás különböző forgatókönyveire, vagy egyes növényvédőszerek különböző mértékű koncentrációira. Másrészt arra keressük a választ, hogyan befolyásolják a környezeti paraméterek vagy akár az inváziós folyamatok a bevonatlakó algaközösségeknek a sokféleségét, illetve hogyan lehet megőrizni az algák által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásokat (pl. elsődleges termelés).
Egy ilyen díj mi miatt fontos? Mit ad hozzá az életéhez, tudományos pályájához?
Ez egy hatalmas visszaigazolás igazából arról, hogy jó úton járunk. Úgy vélem, hogy egy ilyen díj nagyon sok „pluszt”, erőt, motivációt tud adni nemcsak a díjazottnak, hanem a többieknek is. Sajnos STEM területeken még mindig nagyon alacsony a nők aránya, valamint hiába visz végig sikeres kutatásokat egy női kutató, erről csak nagyon kevesen tudnak. Hiszek a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) misszióiban, így abban is, hogy egy ilyen elismerés tényleg képes arra, hogy felhívja a nagyközönség figyelmét erre a problémára. Arra, hogy a női kutatók minél inkább láthatóvá váljanak, hogy megerősítsék őket munkájuk fontosságában.
Kutatsz, vannak PhD hallgatóid és két kisgyereked is. Hogyan tudsz navigálni a család és a kutatói lét között
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kettőt könnyű összeegyeztetni. Vannak könnyebb és nehezebb időszakok, de mindig megpróbálok arra törekedni, hogy egyensúlyban legyen a kettő. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha van egy erős támogatás, amit én a férjemtől és a családomtól maximálisan megkapok. Az ő támogatásuk, segítségük nélkül nagyon nehéz lenne, szerintem nem is sikerülhetett volna ez a díj sem.
