Névjegy:
A VeszprémFest, a Rozé, Rizling és Jazz Napok, valamint a Balaton Wine & Gourmet fesztiválok alapítója, az Oliva Hotel és Étterem tulajdonosa.
Mészáros Zoltán nevét számos nagy projekthez lehet kötni: neki köszönhetjük, hogy minden nyáron világsztárok érkeznek városunkba, de ezen kívül kötődik a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekthez, hiszen vezérigazgatója, majd főtanácsadója volt a programnak, illetve a Snétberger Zenei Tehetség Központhoz is, amelynek társalapítója és egykori ügyvezető igazgatója. Találkozásunk helyszíne – talán nem meglepő – az Oliva volt, ahol arról a nagyívű életútról beszélgettünk, amelynek kezdetén a Pannon Egyetem is fontos szerepet játszott.
Úgy tudom, sokkal korábbi kötődése van az intézményhez, mint hogy elkezdett volna tanulni ott…
Ez így van. Édesapám, Mészáros Pál, 1959-ben diplomázott a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, vagyis az első évfolyamok között volt. Édesanyám, Mészáros Pálné Handler Eszter, két évvel később, 1961-ban vette át a diplomáját, mindketten vegyészmérnökként. Veszprémben nem tűnök ki azzal, hogy vegyész-gyerek vagyok, hiszen ebben a városban ez elég gyakori, talán még ma is a vegyész-mérnöki műszaki vonal az intézmény legerőteljesebb területe. A szüleim egyébként nem erőltették nálam ezt az irányt: nem is mentek jól a reál tárgyak, meg egyébként is azt akarták, hogy azt csináljam, amit szeretek.
Milyen kép él ma Önben az akkori egyetemről?
Állam az államban, amelynek egyébként a bölcsődéjébe és az óvodájába is jártam, sőt, elmondhatom, hogy a Pannon Egyetem üdülőjében nyaralhattam, Balatonalmádiban. Ott nőttem fel, ott tanultam meg vitorlázni, a legtöbb barátom onnan van, velük pecáztunk, szörföztük, ott voltam mentős, csónakos, fiatal korom nyarai oda kötnek.
Hogyan alakultak a tanulmányai?
Pécsen végeztem földrajz-testnevelés szakot, de elkezdtem közben az angol-szakot is, végül aztán az utam sokfelé vitt, többek között Amerikába, és a hazatérésem után a Pannon Egyetemen fejeztem be az angol képzést. Egyéni tanrendem volt, 1994-ben diplomáztam.
Ezen túl, ma milyen kötődése van az intézményhez? Hogyan látja a működését az elmúlt évtizedekben?
Elmondhatom, hogy kivétel nélkül mindegyik rektorral jóban voltam, Heil Bálinttól kezdve, Gaál Zoltánon és Rédei Ákoson át, utóbbi édesapám főnöke volt, de nem sorolok fel mindenkit. Úgy látom, az EKF-nek köszönhetően stratégiai áttörés történt az egyetem életében: világos lett, hogy sikeres, vonzó és attraktív város nélkül nem lehet jó egyetemet menedzselni, és sikeres, attraktív egyetem nélkül nem lehet jó várost menedzselni. Ezek összeérése szimbolikusan is megtörtént azzal, hogy lebontották az egymást elválasztó kerítést, így a mai Erzsébet-liget és környéke átalakult egyfajta közösségi térré, ahol az egyetem és a város valóban összeér.
Bár úgy hiszem, Amerikában igen jól elsajátíthatta az angolt, mégis, mennyire játszott nagy szerepet az egyetemen töltött tanulási időszak?
Az igaz, hogy akkorra már meglett ember voltam, később tanítottam is kicsit, nemcsak „sima” iskolában, de nyelviskolában is. És ahogy utaltam rá, a legnagyobb gyerekkori barátságaimat is az intézménynek köszönhetem szüleimen keresztül. Akkoriban másképp működtek a kapcsolatok: a személyes találkozáson kívül nemigen volt egyéb lehetőség, mi minden hétvégén együtt lógtunk, egymás szemébe néztünk. Tudjuk jól, hogy aki egyetemre jön, az elsősorban várost választ magának. Ma úgy látom, a Pannon Egyetem – és a város – egyre jobban állja a sarat ebben a változó és rettenetesen nagy versenynek kitett világban, öröm nézni. Éppen ezért, ahogy csak tudom, támogatom, rám mindig számíthat az Egyetem.
Riporter: Szabó Eszter
Fotó: Melczer Zsolt
