Névjegy:
Egyetemi tanár, a Többnyelvűségi Nyelvtudományi Doktori Iskola vezetője, a Pannon Egyetem Humántudományi Karának előző dékánja.
Dr. Navracsics Judit, a Pannon Egyetem Humántudományi Karának egyetemi tanára és a Többnyelvűségi Nyelvtudományi Doktori Iskola alapítója és vezetője, több mint három évtizede folytat kutatásokat a többnyelvűség témakörében. Az 1993 óta az intézmény szolgálatában álló szakember úttörő kutatásai révén hozzájárult a gyermekkori többnyelvűség magyarországi megértéséhez, miközben számos új szakot indított, és a kari identitás megerősítésén dolgozott. Legutóbb Szent-Györgyi Albert-díjat vehetett át kiemelkedő oktatási és kutatási munkájáért, mely elismerés az őszinte elkötelezettségének és szakmai kiválóságának méltó jutalma.
Mi inspirálta arra, hogy a többnyelvűséggel kezdjen foglalkozni, és hogyan lett ez a kutatási területe?
Mindig szerettem a nyelveket. Három évig Kijevben állami ösztöndíjas egyetemistaként orosz-angol szakon folytattam tanulmányaimat, így kiválóan megtanultam oroszul. Hazatérve az ELTÉ-n fejeztem be tanulmányaimat, majd a Lovassy László Gimnáziumban nyelvtanárként kezdtem dolgozni. Sikerült a diákokat olyan szinten motiválnom, hogy még oroszból nagyfakultációt is vezethettem.
Sikerként éltem meg, hogy versenyeken indultak és nyertek a tanítványaim akár oroszból, akár angolból. Biztos vagyok benne, hogy motiválta őket, hogy alternatív anyagokat vittem be az órákra, például fiataloknak szóló magazinokat és zenéket, és a kötelező tananyagon kívül az őket érdeklő dolgokról is beszéltünk az adott nyelven. Az orosz nyelv kötelező oktatásának megszűnésével azonban már csak angolt tanítottam, és ez már nem volt olyan nagy kihívás. Az angolt többnyire mindenki szerette. Ekkor keresett meg Lengyel Zsolt, aki állást ajánlott az akkor éppen általa létrehozandó Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéken. Még abban az évben megismerkedtem itt az egyetemen egy Kanadából érkezett házaspárral és pici gyerekeikkel, és adva volt a remek kutatási téma, amellyel Magyarországon még senki nem foglalkozott. Ezzel párhuzamosan elkezdtem az Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Iskolát Pécsen. A PhD disszertációmat a gyermekkori többnyelvűségből írtam. Opponenseket Szerbiából és Angliából hívtak, annyira új volt a téma itthon akkor még. A habilitációs értekezésemben pedig már a kétnyelvű felnőttek mentális lexikonának működését vizsgáltam. A nagydoktorimat is ezen a területen, a kétnyelvűség pszicholingvisztikája témakörben nyújtottam be, kiegészítve EEG neurolingvisztikai képalkotó kutatásokkal. Gyakorlatilag végigjártam a kutatásaimmal az egyéni kétnyelvűség pszicholingvisztikáját a születéstől a felnőttkorig.
Mivel foglalkozik, aki a többnyelvűséget kutatja?
A többnyelvűség számos szempontból vizsgálható. Saját kutatási területem középpontjában az áll, hogy miként sajátít el és használ egy egyén több nyelvet, valamint hogyan hatnak egymásra ezek a nyelvek. Egy többnyelvű egyén beszédprodukciója eltérhet az egynyelvűétől, mivel minden beszélt nyelv jelen van az agyban, és ezek a nyelvek kölcsönhatásba lépnek egymással. Ez okozhat például tükörfordításokat akár szemantikai, akár grammatikai szinten, amikor a szerkezet más nyelvből származik, még ha a szavak magyarul is vannak. Az egynyelvűek ezt félreérthetik, és azt gondolhatják, hogy a beszélő nem tud jól magyarul, pedig valójában csak a nyelvek közti interferenciáról van szó. Ennek lehet explicit formája is, amikor valaki tudat alatt átvált a másik nyelvre, akár csak egy szó erejéig is. Különösen érdekes kutatási terület az agyi sérülések következtében fellépő nyelvvesztés, például amikor valaki baleset után, vagy bármilyen agyi katasztrófa következtében csak az egyik vagy a másik nyelven képes megszólalni. Kutatásaink kiterjednek például az iskolai többnyelvűségre is, így arra, hogy a szülők milyen sorrendben taníttassák gyermekeiket különböző nyelvekre, és ez milyen hatással van a nyelvtanulásra.
Befolyásolhatja a többnyelvűség az egyén identitását?
Igen, a többnyelvűség kérdése az identitás szempontjából is fontos, hiszen aki több nyelven beszél, feltételezhetően több kultúrával áll kapcsolatban, bár ez nem feltétlenül törvényszerű. Ez hatással van a nyelvi identitásra és az identitáskonstrukcióra.
Térjünk kicsit vissza a doktori iskolához: milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a létrehozása során, és hogyan sikerült ezeket leküzdeni annak érdekében, hogy az intézmény ilyen sikeressé váljon?
A ’90-es években a felsőoktatásban rengeteg pénz volt, ami lehetővé tette, hogy fiatal kutatóként sok nemzetközi konferenciára eljussak és értékes szakmai kapcsolatokat építsek ki. Amikor 2013-ban azt mondták, hogy szükség van egy doktori iskola létrehozására, és én vagyok az, akinek ezt meg kell valósítania, körülnéztem az országban, de a megkeresett kollégák közül senki sem volt hajlandó eljönni Veszprémbe teljes állásba. Ekkor írtam a szakmai barátaimnak, a külföldi kutatóknak és professzoroknak, akiket már a ’90-es évek óta ismertem, és akik közül többen az általam szervezett Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem évről évre visszajáró résztvevői voltak. Végül 2015-ben öt világhírű külföldi egyetemi tanárral kibővülve sikerült a doktori iskola akkreditációja, és a programunk azóta is működik és népszerű a hazai és külföldi hallgatók körében. Az adminisztráció nehézségeit kiemelném, ugyanis komoly kihívást jelentett külföldi professzorokat idehozni. Minden lehetséges akadály felmerült, a bevándorlási hivatali ügyintézéstől a diplomák honosításáig reménytelennek tűnt, mivel az eltérő oktatási rendszerek és diplomák ekvivalenciája is problémát okozott, nagyon hosszadalmas, nagyon nehézkes és idegőrlő folyamat volt.
Mit gondol, ma könnyebb lenne?
Ma már, ha valaki egy EU-s tagállamban dolgozik egyetemi tanárként, a helyzet sokkal kedvezőbb. Az elején még a professzorok PhD disszertációit is le kellett fordítani magyarra, hogy az itteni habilitációs rendszer ellenőrizhesse a megfelelőséget. Ez borzasztóan nehéz volt! Most már ott tartunk, hogy ha valaki egy európai egyetemen kinevezett egyetemi tanár, és az egyetem tagja az európai minőségbiztosítási standardnak, akkor egyszerűen átvehetjük őt, nem kell akkreditációs folyamatnak alávetni. Ma már az egyetemen is elérhetők többnyire a szükséges dokumentumok angolul is, és a pályázatot is be lehet nyújtani angol nyelven. Viszont a harmadik világból jövők számára még mindig elég komplikált a helyzet.
Mi az, amit a legnagyobb eredményének, sikerének tart?
A legnagyobb szakmai sikerem a Többnyelvűségi Nyelvtudományi Doktori Iskola létrehozása. A dékáni időszakom alatt számos új szakot is elindítottunk, amelyeknek a fenntartása nagyon fontos számomra. Az egyetem vezetése is támogatta a munkánkat, így jelentős fejlődést értünk el, remélem, ez a jövőben is megmarad. A kari identitás erősítése szempontjából nagy lépés volt, hogy az N épületben összeköltözhettünk a korábbi 6 különböző épületből.
Milyen változásokra számít a társadalmi és egyetemi környezetben a jövőben?
Sajnos a technokrata szemlélet és az informatikai területek felértékelődése gyakran háttérbe szorítja a társadalomtudományt és a bölcsészettudományt. A társadalmi kapcsolatok és az emberi interakciók jelentősége csökken. Ugyanakkor például a Multidiszciplináris Kiválósági Kutatóközpont bővítésével remény van arra, hogy a karok nem egymástól teljesen izolálva, hanem megtalálva a közös kutatási területeket tudnak tovább dolgozni, ezzel is erősítve az egyetemi egységet.
Hogyan befolyásolja mindez a hallgatók érdeklődését, vagy akár a társadalmi kapcsolataikat?
Az egyik kollégám mesélte, hogy úgy érzi, hiányzik a közös referencia a hallgatókkal. Hiába említ nekik egy filmet vagy egy könyvet, a diákok üres tekintettel néznek, és fogalmuk sincs arról, mire utal, de ami a legrosszabb, hogy nem is érdekli őket. Ez aggasztó, mert a kommunikáció alapja az, hogy megértsük egymást, és közösen építsünk valamit, ami minden résztvevőnek hasznos. Ezen kívül a hallgatói interakciók is megváltoztak. A barátok, amikor összegyűlnek, inkább a telefonjaikat nyomkodják és üzenetben kommunikálnak egymással, ahelyett, hogy személyesen beszélgetnének. Ez szintén aggasztó, mert elvesznek a valódi kapcsolatok és a közvetlen kommunikáció.
Vannak további tervei, amelyeket meg szeretne valósítani?
Minden munkám, tevékenységem gyümölcse beérett. Volt egy nyelvvizsgaközpont, amelynek sokáig a vezetője voltam. Erről 2018-ban mondtam le, mert a dékánságot ezzel együtt nem tudtam tovább végezni. Dékánként is sok mindent elértem, de most már erről is lemondtam. A vezetésem alatt rengeteg új szak indult, és sok hallgatót sikerült beiskolázni. Én legalábbis úgy könyvelem el, hogy nagyon szép hét év volt. Hálás vagyok az egyetem vezetésnek, mert nem akadályoztak minket a fejlődésben, és így sikerült felvirágoztatni a kart. Jelenleg a doktori iskola fenntartására és fejlesztésére összpontosítok. A szakmai pályafutásom során már elértem a legfontosabb céljaimat, így most a meglévő munkámat szeretném továbbra is magas színvonalon folytatni. A doktori program vezetése mellett egy akadémiai szakfolyóirat főszerkesztője is vagyok, amelyet szeretnék nemzetközi minősítésnek is alávetni.
Mit jelent az Ön számára a Pannon Egyetem?
A Pannon Egyetem Humántudományi Karának az első napjától a tagja vagyok. A szakmai életem szinte teljes mértékben az egyetemhez és ezen kar fejlesztéséhez kötődik, és célom, hogy a jövőben is aktívan hozzájáruljak a színvonal további emeléséhez.
A felsőoktatás területén végzett kiemelkedő oktatási kutatási és nevelési munkája, illetve iskolateremtő, nemzetközi szinten is elismert tevékenysége elismeréseként Szent-Györgyi Albert-díjat vehetett át augusztus végén, amelyhez szívből gratulálunk!
Riporter: Tudósné Ódor Eszter
