Névjegy:
Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg dékánja, a Logisztika és Menedzsment Informatika Tanszék vezetője, egyetemi docens.
Nemrégiben ünnepeltük a zalaegerszegi gazdászképzés ötvenedik évfordulóját. Te milyen mértékben vettél részt ennek az útnak a formálásában?
Harminckét éve dolgozom a zalaegerszegi felsőoktatásban. Kezdetben két évig óraadóként tanítottam, majd azt követően főállású oktató lettem, és azóta is kitartok e pálya mellett. Így a zalaegerszegi gazdasági felsőoktatás nagy részéhez nekem is kapcsolódnak emlékeim, s talán alakítója is voltam.
Hogyan kezdődött a gazdász irány? Gyerekként tudtad, hogy ez lesz a pályád, vagy fokozatosan alakult ki?
A pályaválasztási időszakban még nem volt világos számomra, hogy mi is szeretnék lenni. Tizennégy évesen részt vettem egy többnapos pályaválasztási tanácsadáson, ahol különféle készségeimet mérték fel. A felmérés végén volt egy elbeszélgetés, melynek során javasolták, hogy közgazdász vagy mérnök legyek.
Én az előbbit választottam, és nem bántam meg. Azóta hiszek benne, hogy a pályaválasztási időszakban sokat segíthet egy fiatalnak, ha egy szakember objektíven felméri a készségeit. A közgazdaságtudomány iránti érdeklődésem a zalaegerszegi Csány László Közgazdasági Szakközépiskolában bontakozott ki, ahol úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok. Innen egyenes út vezetett a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karára.
Sok közgazdász nagy cégnél képzeli el magát. Hogy lett végül az oktatás a választásod?
Középiskolásként vállalati közgazdásznak képzeltem el magam, az egyetemen viszont már a makroszint felé húztam, és később – milyen érdekes – mezoszinten, a Zala Megyei Tanácsnál kezdtem el dolgozni, ahol a megye területfejlesztésével kapcsolatos elemzéseket végeztem. Mindezek mellett mindig volt egy vágy bennem, hogy kipróbáljam magam oktatóként. Amikor felkértek az akkori Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetéből óraadónak, kihívásként tekintettem rá, és belekóstolva éreztem, hogy ez az én utam. Az óraadást a főállás váltotta fel, és azóta is itt vagyok.
2020-tól már a Pannon Egyetem kötelékébe tartozik a zalaegerszegi gazdászképzés. Ez milyen hatással volt az oktatói közösségre?
Valóban nagy és hirtelen változás volt ez számunkra. Korábban a Budapesti Gazdasági Egyetemhez tartoztunk. A Pannon Egyetemhez történő csatlakozás óta az egyetem egyetlen Veszprémen kívüli karaként működünk. Ez a változás sok újdonságot hozott: egy más szervezeti kultúrát, folyamatokat, új mintatanterveket, és számos, az oktatók és a hallgatók életére ható módosulást. Mára kijelenthetem, hogy sikerült beilleszkednünk a Pannon Egyetem közösségébe.
Dékánként már az új rendszerben kezdted, vagy ez a szerep később érkezett?
Nem, a Pannon Egyetemhez való csatlakozáskor felkértek oktatási dékánhelyettesnek, hiszen volt már ebben korábbi tapasztalatom. Ez a tapasztalat nagyon jól jött az átmeneti időszakban, amikor az oktatásszervezési oldalról kellett koordinálnom az egyetemváltást. Ezt követően kértek fel dékánnak, majd később főigazgatói megbízást is kaptam, amelyet egy évig a dékáni feladatokkal párhuzamosan láttam el. 2024 áprilisától azonban már kizárólag a dékáni feladataim adnak kihívást.
A folyamatosan fejlődő oktatás és a gyorsan változó világ hogyan befolyásolja a hallgatók hozzáállását, és milyen kihívások elé állítja az oktatói módszereket?
A hallgatók ma már egészen másként állnak a tanuláshoz, mint harminc évvel ezelőtt. Nagyon sokan dolgoznak az egyetem mellett. Amikor én elkezdtem tanítani, még nyomtatott jegyzetekből és könyvekből tanultak az egyetemisták, ma viszont a digitális tananyagok korában élünk. Az oktatóknak is alkalmazkodniuk kellett ehhez az új világhoz; például a Covid-járvány idején mélyebben megismerkedtünk az online oktatás lehetőségeivel. A Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg oktatói számos digitális tananyagot fejlesztettek ki az elmúlt években, amelyet a hallgatók ma már szívesen használnak. Fontos számunkra, hogy a vállalati szektorból is hozzunk be friss tudást. Zalaegerszegen széleskörű vállalati kapcsolatrendszert építettünk ki, és erősségünk a duális képzés és rendszeresen fogadunk vendégoktatókat.
Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt harminckét év során?
A legnagyobb örömöt a tanítás jelenti számomra. Rengeteg hallgató szakmai életének megalapozásában működtem közre. Különösen büszke vagyok azokra a tehetséges TDK-s hallgatóimra, akikkel együtt dolgozhattam a harminckét év alatt. Mind a mai napig kapcsolatban vagyok sokukkal, s öröm látni, hogy milyen remek és szakmájukban sikeres emberek lettek. Az oktatás egy nagyon szép hivatás. Úgy érzem, ezzel visszaadhatok valamit abból, amit korábban én kaptam kiváló tanáraimtól.
Riporter: Jóna István
