Névjegy:
Vegyészmérnök, az MTA doktora, a PE egykori diákja, rektorhelyettese (1980-1989), jelenleg emeritus professzora, Veszprém város díszpolgára.
1954-ben érkeztél Veszprémbe. Hogyan jellemeznéd röviden az akkori egyetemi életet?
Az egyetemi élet a kezdetek jegyeit mutatta. A ’49-ben Nehézvegyipari Karként indult intézmény oktatási épületei és szálláshelyei komoly hiányérzeteket keltettek, de az oktatók és nemoktató személyzet nagyon barátságos, közvetlen fogadtatása kompenzálta ezeket.
Egyetemi hallgatóként élted át 1956-ot, ami e könyv olvasói többsége számára már történelem. Éreztétek-e már akkor is, hogy történelmi esemény alakítói vagytok?
Igen, egyértelműen világossá vált a tudatunkban. Úgy éltük meg mint egy csodálatosan nagy felszabadulást. Újra szabad levegőt lehetett szívni a korábbi bezártság után. Veszprémben a városvezetés nagy reményekkel tekintett a jövő formálódó szellemi elitjére, azonban a városlakók eleinte elzárkóztak az egyetemisták világától. Ám ez az ’56-os események során megfordult; sikerült kivívnunk a városlakók bizalmát.
A környezeti kémia oktatásának bevezetése nevedhez fűződik, tankönyveket is írtál a témában. Ma már sokat beszélünk a környezetről, de akkoriban ez a téma újdonság volt – hogyan fogadták kollégáid és a hallgatók az új szemléletet
A tanszéki kollégák nagy érdeklődéssel fogadták, sőt az ELTE-n dolgozó Kőrös Endre professzor bíztatott leginkább, hogy a „Szervetlen kémia II.” tankönyvkötetben megjelent „Környezeti kémia” fejezetből külön kiadványt kellene szerkeszteni. Tanszékvezető kollégám, Bodor Endre professzor helyet adott a köteten túl az elméleti oktatásban is: eleinte félévente 8 órában a „Szervetlen kémia” előadások rovására, de hamar önálló tantárgy lett belőle. A távolabbi kollégák közül viszont sokan elzárkóztak ettől a szemlélettől, nem értették meg az integratív közelítés adta lehetőségeket, tudománytalan hobbinak aposztrofálták az egészet.
Sokaktól hallottam már, hogy „a Sándor egy reneszánsz ember” – minek köszönhető rendkívüli műveltséged a kultúra szinte minden területén? Ösztönös érdeklődés vagy tudatos önképzés van mögötte?
Emögött kitűnő középiskolai tanáraim állnak, és ugyanide sorolható néhány egyetemi oktatóm is, akik bár mérnöki szakokon végeztek, de a régi műveltséget hozták magukkal és adták át. A hosszabb laborgyakorlatok alatt zajlott eszmecserék során neveltek is minket, volt időnk átbeszélni a társadalmi jelenségeket is. Azonban nem kevésbé járult hozzá a tény, hogy elsőgenerációs értelmiségi vagyok, így rendkívül erős belső késztetés élt bennem, hogy pótoljam ebből a helyzetből fakadó hiányosságaimat. Talán a mai fiatalságnak már nem jelent semmit a társadalmi rétegződés kérdésköre, de a mi szüleink állandóan ösztönöztek és segítettek minket, hogy kiemelkedjünk abból a környezetből, melybe születtünk, és ún. „nadrágos ember” -ré váljunk nővéremmel együtt.
Négy évig (1990-1994) képviselő voltál a rendszerváltás utáni első szabadon választott országgyűlésben. Hogyan írnád le néhány jelzővel politikusi tapasztalataidat
Ez az időszak minden szépsége mellett komoly csalódásokat is hozott. Tisztában voltam azzal, hogy a politika nem a tiszta racionalitás területe, de hogy az érzelmeknek, indulatoknak, ösztönöknek ilyen szerepe legyen benne, azt nem gondoltam. Nem hittem volna, hogy egy jogosan felmerülő kérdésre adandó racionális válasz helyett elegendő lehet annyit mondani, hogy: csak.
Sok mai fiatal tart a jövőtől, szorong, ezért nem vállal hosszú távú elköteleződést. Tudsz-e valami biztatót mondani nekik?
Vitán felül igaz, hogy a hosszútávú elköteleződés, házasság, tartós emberi kapcsolatok úgy tűnhetnek fel mint a szabadságtól való megfosztottság, ezért a mai fiatal generációk egy része ezektől óvakodik. De emberi mivoltunk csak emberi kapcsolatainkban teljesedhet ki, amúgy belül üresek maradunk, ha csak fogyasztói életmódot, „árucikk-létformát” folytatunk. Ezért arra biztatom a fiatalokat, hogy legyenek bátrak ezeket a valódi értékeket hordozó emberi kapcsolatokat felvállalni!
Mit jelent számodra a Pannon Egyetem? Kérlek, címszavakban vagy egyetlen mondatban válaszolj.
Válaszom egy egyszerű diákdal:
„Szép idő volt, jó idő volt.
Kár, hogy elszállt, jaj, de kár…
Veszprém, Veszprém, sáros Veszprém,
Te vagy az oka mindennek.
Egyedem-begyedem, Vegyipari Egyetem,
hogy „az Isten áldjon meg”!”
Riporter: Pósfai Mihály
Fotó: Kiss Sándor vportre.hu
