Vannak napok, amelyek örökre belevésődnek az ember emlékezetébe. 2024. augusztus 9., péntek biztosan ezek között van: a veszprémi Rasovszky Kristóf 10 kilométeres nyíltvízi úszásban aranyérmet szerzett a párizsi olimpián, ezzel a villamosmérnök hallgató lett a 75 éves Pannon Egyetem első olimpiai bajnoka.
Egy olimpiai bajnoki cím sok “elsőséggel” jár. A díszpolgári címek, állami és egyéb kitüntetések sorában hova sorolódik ez, hogy egyetemi történelmet (is) írt?
Ebbe így még nem gondoltam bele. Nyilván valamiben az elsőnek lenni, vagy a legjobbnak lenni nagyon jó dolog, úgy általában egy sportoló életében ez fontos. De nagyon örülnék neki, ha egy pár év múlva azt mondhatná az egyetem, hogy több olimpiai érmese vagy akár több olimpiai bajnoka is van, hiszen az azt jelentené, hogy az a támogatás, amit én az egyetemen kaptam, mások számára is is megadatott. És hogy valaki szintén a pannonos egyetemi tanulmányai alatt feljutott a csúcsra.
A sűrű versenyszezon, az olimpia után sikerült pihenni? Mennyire volt nehéz feladat átállni egy más üzemmódra?
Fogjuk rá, hogy sikerült elsajátítani a pihenés fogalmát, mert annyira azért nem volt ez egyszerű történet. Kicsit „vegyesvágott” pihenő volt. Edzések nélkül egy hónapot voltam, közben rengeteg interjú, rendezvényeken való megjelenés, és költöztünk is. (Kristóf a Ferencváros Torna Clubban folytatta szeptembertől a pályafutását – a szerk.) Konkrétan négy nap volt az igazi nyaralás, de az nagyon jól sikerült és ténylegesen csak a pihenésről szólt.
Az olimpia után októberben volt az első versenye újra. Milyen lélektartással, attitűddel állt rajthoz immáron olimpiai bajnokként?
Azért kicsit bennem volt, hogy biztos itt akarok én most lenni és versenyezni? A verseny előtti pár órában elgondolkodtam rajta, hogy most mennyivel egyszerűbb volna otthon feküdni. De, amikor már ténylegesen a vízben voltam, akkor egyértelműen kijött belőlem a sportoló, versenyző és amennyire csak lehet, jól akartam szerepelni, és ha lehet, akkor nyerni. Szóval, a verseny közben nem volt ezzel semmilyen probléma.
Sőt, már új célokat is talált magának a következő évekre, megdöntené az ajkai Kis Gergő 400 méter gyorson 2009-ben felállított csúcsát, és egyéni éremre is vágyik a 2027-es hazai rendezésű világbajnokságon.
Igen, szerencsére megvan a következő néhány évre a motiváció, amit sikerült kitűzni rövidebb és hosszabb távra is magamnak. Mindenképpen jó, hogy ezeket látom magam előtt és tudok előre menni. Sokkal könnyebb így a mindennapokban megtalálni az irányt, mintha nem lennének meg ezek a célok, és keresném azt, hogy úszni kell, mert úszni kell…. De közben meg nem tudnám, miért hajtsak az edzéseken.
Ezek medencés célok. A nyílt vízből kihozta már a maximumot?
Nem fordulok el a nyílt víztől, de próbálok emellett olyan célokat is találni, amik talán egy kicsit az elmúlt években a háttérben voltak, és előrébb helyezni őket. Vagy másban is megtalálni azokat a lehetőségeket, amik visznek előre, és ki tudom magamból hozni a legtöbbet.
Sokszor idézett mondás: nyerünk vagy tanulunk. Önnek mi volt az a mélypontja vagy veresége, amelyikből a legtöbbet tanult?
Igazándiból nem nagyon gondolkodtam ezen, de nyilván az elmúlt pár évben is voltak olyan versenyek, akár a 2022-es budapesti világbajnokságot nézzük, vagy ugyanabban az évben az Európa bajnokságot, vagy akár az idei Európa bajnokságot is, amik nem sikerültek egyáltalán úgy, ahogy azt szerettem volna. Azért ezekből tudtam szerencsére tanulni nagyon sok mindent. Azt is, hogy kik azok az emberek, akikre tudok támaszkodni egy ilyen helyzetben. Másfelől arra is rávilágított, hogy én sem vagyok robot, és meg kell tanulnom úgy felépíteni egy egész évet, időszakot, hogy annak vannak mélypontjai is. Egy éven belül is van olyan, hogy kicsit kevésbé vagy éppen jobban megy, és hogy ezekből a lehető legtöbbet tudjam kihozni a fejlődés szempontjából.
Ősszel megválasztották a Magyar Úszó Szövetség Sportolói Bizottsága elnökének. Korábban már említette, hogy érdekli a sportdiplomácia. Ez a szerep jelenthet némi orientálódást a sport utáni életre?
Igen, kacérkodom a gondolattal, hogy a sportdiplomácia felé induljak a sportolói pályafutásom végével, ez egy jó lépcsőfok ebben a tanulási folyamatban. Ez egy jó lehetőség, rengeteg mindent fogok tudni tanulni ebből a helyzetből. Jobban belelátok az úszószövetség működésébe, és tanulom, hogy működik egy sportszervezet. Rengeteg olyan tapasztalatot fogok tudni ezzel szerezni, ami a későbbiekben elengedhetetlenek, ha a sportdiplomáciát jól akarom végezni.
Mik az elsődleges feladatai, missziója ebben az érdekképviseleti szerepben?
Egyrészről a sportolók képviselete az elsődleges feladatom. Másrészről nagyon szeretném, ha megvalósulna egy egészséges kommunikáció az úszószövetség és a sportolók között és nem csak az üzengetések lennének. Azt gondolom, ez mindenképpen fontos irány kell, hogy legyen. Az a célom, hogy az úszósportot vigyük előre egy jobb úszósport felé.
Hamarosan diplomázik. Mennyire tudott “klasszikus” egyetemista lenni? Vannak közösségi élményei?
A VEN kimaradt az életemből és minden más bulis rendezvény is, de igazából nem bánom ezt, már hozzá voltam szokva. Persze egy-egy éjszakán, koncerten a VEN-en jó lett volna ott lenni, de azt gondolom, lesz még erre lehetőségem, hogy bepótoljam, nem sajnálom. Az aktív pannonos éveim alatt jó három évfolyamot különböző átfedésekben “elfogyasztottam”. Az az évfolyam, akikkel együtt kezdtem, azokkal jóval több időt töltöttem együtt órákban és a szünetekben is, illetve a következő körben is voltak sokakkal közös óráim, ez a fajta egyetemi élmény megvolt nekem is. De nyilván nekem kevesebb órám is volt, mint nekik, lassabban haladtam, de csak így lehetett összeegyeztetni a sporttal. Másfelől az is más, ha valaki kollégista. Én otthonról jártam be az egyetemre.
Élsportolóként két egyetemet járt meg. Az Óbudai Egyetemen kezdett fél év után visszajött Veszprémbe, a Pannon Egyetemre. Hogy látja, miként tudja az élsportolókat legjobban segíteni egy egyetem? Mit tanácsol? Mi hiányzik legjobban?
Itt, a Pannonon a legelejétől kezdve mellettem volt mindenki. A Testnevelési és Sport Intézet képviselőivel, ha egy félévben tizenhatszor találkoztunk, akkor annyiszor mondták el nekem, ha bármivel nehézségem van, órarend egyeztetés, vizsga, akkor keressem őket és segítenek. Ez mindenképpen nagyon jó dolog. Azt gondolom, itt a tanárok is nagyon jól álltak ehhez, ha nem voltam ott órán, segítettek, hogy az adott tárggyal hogyan tudok haladni. Szerintem jó irány lenne, ha adott esetben az órákra online is be lehetne csatlakozni, ha valakinél indokolt. Vagy lennének előre felvett órák, tananyagok, amiket később vissza tud hallgatni egy hallgató. Ez nem csak egy sportolónak jöhet jól, hanem bárki másnak.
Nekem azért van nagyon radikális véleményem is: ahogy Amerikában az egyetemeken nagyon össze van egyeztetve a sport és a tanulás, Magyarországon – ha nem is az összes egyetemen, de legalább néhányon – meg kellene oldani, hogy viszonylag sok képzést le lehessen lefedni sportolókra építve. Hogy úgy lehessen összeállítani a tananyagot és az órarendet, hogy az beleférjen egy élsportoló mindennapjaiba is és látogatható legyen. De tény, hogy már az online tananyagrendszer vagy egy hybrid tanítás jó irány tud lenni afelé, hogy többen és könnyebben, jobban tudjanak itthon egyetemet végezni sportolóként.
Riporter: Kiss Nikoletta
Fotó: Rasovszky Kristóf
