Névjegy:
A Veszprémi Egyetemi Sport Club ügyvezető elnöke. Tanulmányait a Newton High Schoolban és a Sussex County Community College-ban végezte, ahol versenyszerűen kosárlabdázott. A Budapesti Vasasban és a Veszprémben NB1-es játékos. Logosztikai Manager a CoreCommSi-nél.
A Budapest Honvéd kosárlabdázója volt hét éves korától kezdve, majd tizennégy évesen az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait, ahol kedvenc sportágától sem távolodott el. Később visszatért nevelőegyesületébe, amellyel megjárta a legmagasabb szintet is. 2001-ben igazolt Veszprémbe, a királynék városa pedig azóta az új otthona lett. Élete párját is itt találta meg, és a sportolói pályafutása után a civil életben is itt próbál maradandót alkotni.
Sérülések miatt felhagytál az aktív pályafutásoddal, de a sporttól végül nem távolodtál el.
A feleségem – akit itt ismertem meg -, akkor még aktívan röplabdázott, emellett gyerekeknek tartottam kosárlabdaedzéseket. 2020 környékén csatlakoztam a Veszprémi Egyetemi Sport Clubhoz, mint a női röplabda szakosztály vezetője. Nem sokkal később Edvy László és Szentessy Balázs, a VESC akkori vezetői megkerestek, hogy vállaljam el a klub ügyvezetői posztját. Úgy gondolták, hogy a sportolói múltammal és a helyismeretemmel tudom majd segíteni a munkát.
Hogy indult az építkezés az egyesületnél?
Összetett munkáról van szó, hiszen a VESC azért alakult, hogy az egyetemi hallgatók, az egyetemi dolgozók és a városlakók sportolását biztosítsa.
Volt egy-két szakosztály, de ezek nem voltak annyira meghatározóak a klub életében. A röplabda viszont annál inkább „húzóágazatnak” számított, hiszen korábban is a legjobbak között szerepeltek. 2020-ban még csak négy szakosztályunk volt, ma már tizenhétnél tartunk! Ez egy hatalmas építkezés volt az elmúlt években, amiből rengeteg ember kivette a részét. Most már egy ezer fős klubról beszélünk, ez a szám pedig néhány éve még a kétszázat is alig érte el.
Hogy állt össze az a bázis, ami a mai Veszprémi Egyetemi Sport Clubot jelenti?
Fokozatosan növekedtünk évről évre. Egyrészt megkerestünk már működő, kisebb egyesületeket, hogy csatlakozzanak hozzánk, így egymást segítve tudtunk bővülni. Ilyen volt többek között a küzdősport, vagy éppen a kerékpáros szakosztály. Kiemelt partnerünk a Pannon Egyetem Testnevelési és Sport Intézete is. Ők alapvetően a hallgatók sportolását segítik, de a kettő nem működik egymás nélkül. Edvy László pedig már régóta szívén viseli a VESC sorsát is. Eközben nyilván versenysportnak is jelen kell lennie. Rengeteg gyerek, városlakó űz valamilyen sportágat versenyszerűen a klub színeit képviselve.
Mi a helyzet azokkal az egyetemistákkal, akik magasabb szinten szeretnének sportolni?
Ha van tehetséges fiatal az egyetemen, akkor őket tárt karokkal várja a VESC! Ez egy kiemelten fontos küldetés számunkra. Amikor megjelenik egy hallgató az egyetemen, és kiderül, hogy jó valamelyik sportágban, akkor bekapcsoljuk az egyesületünk rendszerébe. Mi kimondottan szeretnénk úgy idehozni hallgatókat, hogy itt sportoljon versenyszerűen, és közben itt tudjon tanulni is, lediplomázzon és a Pannon Egyetem, valamint a Veszprémi Egyetemi Sport Club számára is dicsőséget szerezzen. Ehhez minden segítséget megkapnak tőlünk, illetve az egyetemtől is.
Te is találkoztál hasonló rendszerrel a pályafutásod során?
Nyilván az Egyesült Államokban ez már régóta hasonlóan működik. Természetesen egy másik rendszer, és más a finanszírozás is. Nem is nagyon tudjuk ezt Magyarországon megvalósítani. De a cél az lenne, hogy legyen egy olyan életpálya-modell a sportolók számára, amely akár már általános iskolától kezdve elvezet az egyetemig. Nálunk sportolnak, ide járnak egyetemre, kapnak sportösztöndíjat. Ez utóbbira Edvy Lászlóék kitaláltak egy nagyon jó rendszert, ez a Sport és Tanulás Program. Persze nem csak általános iskolából működik ez az életpálya-modell, hanem középiskolából, vagy akár az utánpótlásból is. Működik már az egyetemen egy mentor rendszer is. Egy versenysportoló élete nagyon más. Rengeteg energia, idő, pénz megy bele a sportba, és nem azért nem megy be az órára az adott sportoló, mert nem akar bemenni, vagy lógni akar, hanem mert igenis sportol, versenyen van, eredményeket akar elérni, és jó lenne, ha a kettő tudna együtt működni. Ez nagy felelősségünk – a klubnak is és az egyetemnek is – hogy ezt jól tudjuk működtetni.
Közben pedig meg kell küzdeni a nagy klubokkal, akik elcsábítják a tehetségeket.
A Sportért Felelős Államtitkárság létrehozott egy támogatási rendszert, aminek keretében húsz vidéki sportklubot támogat öt évig. Ezek köre azóta bővült is. Mi is ott vagyunk ezek között az egyesületek között. Erre azért volt szükség, mert a nagy klubok anyagi forrásaival nem lehet versenyezni és elcsábítják a tehetségeket. Példaként vegyünk egy birkózót, valahol egy kis településen. Elkezdett sportolni egy kisgyerek, és tizenhat-tizenhét éves korára utánpótlásban világszintű sportoló vált belőle, de az egyesületének nem voltak meg a lehetőségei arra, hogy nagyon magas szinten versenyeztesse, utaztassa, vagy akár anyagilag is támogassa őt, ezért ezek a nagy klubok elcsábítják őket.
Mi lehet a következő cél az egyesület számára?
Próbálunk tudatosan, jól átgondolva építkezni. Nem az a cél, hogy mindenki VESC-ben sportoljon, mert véges a keretünk, de aki itt van, azokat szeretnénk fejleszteni, minél jobb eredményeket elérni velük. Ha pedig szabadidősportról beszélünk, akkor fontos, hogy jó lehetőségeket tudjunk biztosítani, méltó körülmények között tudjanak sportolni azok, akik minket választanak. Az mindenképpen célunk, hogy olyan sportolók is legyenek a klubban, akik olimpiai szintre is eljuthatnak.
A végtelenbe és tovább?
Abszolút! Szerintem szép jövő áll a klub előtt. Látható a fejlődés, jönnek az eredmények a versenysportokban, jönnek a gyerekek, népszerű az egyesület a városban, most már nagyon sok sportágunk van, és az iskolák is keresnek minket.
