Negyedszázad tánc – Interjú Timár Lajossal

Névjegy:

Vegyészmérnök, 1968-ban diplomázott a VVE-en, előbb a MÁFKI, 1988-tól a VVE alkalmazottja, 1992-től a Matematika Tanszék oktatója, majd docense.

Több is mint 25 éve, hogy Timár tanár úr közösséget épít a tánc erejének köszönhetően az általa életre hívott egyetemi, művészeti csoportban, a Jó Hangulat Klubban. Tevékenységéért – a klubtagok pályázatai alapján – 2013-ban országos elismerést, a Magyar Kultúra Lovagja címet, 2022-ben pedig veszprémi Pro Urbe-díjat kapott. Táncos tanítványai egész estés dokumentumfilmet készítettek öntevékeny, áldozatos munkásságáról.

Külföldről hazahoztad a Népek táncainak eszméjét. De mi volt az a szikra, ami elindította benned, hogy ezt itthon megvalósítsd?

1970–71-ben Münchenben töltöttem egy évet, mint DAAD ösztöndíjas. Táncolni nem szerető, német barátom már az első héten elkísért egy népek táncai klubba. Ott keveset táncoltam, de az élményt 26 évig magamban tartottam. 1997-ben az „Ezt sem tanítjuk a Veszprémi Egyetemen” című előadássorozat első előadója voltam. Természetesen beszéltem a müncheni táncklubról is. Néhány táncot el is táncoltunk a hallgatósággal. Az előadás után három környezetmérnök hallgató javasolta egy hasonló klub elindítását. Veronka lányom is biztatott. 1997 őszén el is kezdődtek a táncestek a Veszprémi Egyetemen. Nagy volt az érdeklődés és a táncolási kedv.

Ifjú vegyészmérnök hallgatóként mennyire voltál kulturálisan aktív? Egyáltalán milyen lehetőségek voltak akkor?

Teljesen passzív voltam. Táncolni sem szerettem. Nem emlékszem, milyen kulturális lehetőségek voltak 1963 és 1968 között. Egyedül gomb focizni jártam olykor szombat délutánonként a koleszba.

 

Hogy lett a vegyészmérnökből informatikát oktató egyetemi docens?

Diplomadolgozatomat a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetben (MÁFKI) készítettem el. Későbbi főnököm éppen akkor nyitott be a laborba, amikor higanycseppek összegyűjtésével kínlódtam. Megkérdezte, hogy szeretnék-e elméleti munkát végezni – labor nélkül. Természetesen igent mondtam. Egy Számítástechnikai Csoportba kerültem, ahol földgázfeldolgozó üzemek matematikai modellezésével kellett foglalkoznom, ami számítógépi programok írásához vezetett. Ezt a munkát nagyon megkedveltem. A MÁFKI-ban eltöltött 20 év alatt egy egyetemi doktori dolgozat, később egy kandidátusi dolgozat is született ebben a témakörben. Ezt követően kerültem a Veszprémi Vegyipari Egyetem Számítóközpontjába. Aztán a Matematika Tanszék állományában tanítottam informatikával kapcsolatos tárgyakat. Amit 20 évig a gyakorlatban csináltam, annak az elméletét tanítottam 20 évig.

Hogy lett a vegyészmérnökből táncokat tanító klubvezető?

Ahogyan a vegyészmérnökből megfelelő diploma nélkül lett informatikai tárgyakat oktató docens, ugyanúgy képesítés nélkül váltam táncoktatóvá. Kezdetben Veronika lányom volt a táncoktató, én pedig a „tekintély”. A táncleírásokat és a zenei anyagot CD-ken rendeltem meg Németországból (saját pénzen, 20 euróért darabonként). Az első év volt nehéz, a többi egyre könnyebb. A résztvevők öröme, lelkesedése alapján arra a következtetésre jutottam, hogy jó nekem itt lenni. Az egyetemisták 20 éve testnevelésként is elszámolhatják a foglalkozásokat.

Miért volt fontos, hogy az alma materben valósuljanak meg a táncestek? Gondolok itt arra, hogy ma már az óvodástól a nyugdíjasig több csoportban, több helyszínen, több generációt megmozgatsz.

Kezdetben még nem gondoltam arra, hogy az egyetemen kívül máshol is próbálkozzam ezzel az örömtánc jellegű műfajjal. Az egyetemisták lelkesen fogadták a táncesteket. Ma is szívesen járnak táncolni az E épület kamaratermébe csütörtök esténként. Én meg szívesen tanítottam a szentkirályszabadjai óvodásokat és kisiskolásokat – az unokáim révén. Ahogy szívesen tanítom Balatonalmádiban és az Agórában is a táncolni vágyókat.

Tevékenységed sikere számokban is kifejezhető…

Igen, szeretek ennek hangot adni: 27 év alatt eddig 955 táncestünk volt, ebből 77 bál (ingyenes, batyus rendezvények táncrenddel, lovagi ceremóniával, védnökkel). 16 olyan házasság is született, amelyben a házastársak a táncesteken találkoztak először – ma már gyermekeikkel térnek vissza egy-egy báli rendezvényre. Azt se felejtsük el, hogy 20 éve minden decemberben Szent Miklósnak öltözve ajándékozom meg kis aprósággal a közösséget.


Riporter: Felföldi Gábor

 
Facebook
LinkedIn
WhatsApp
Email

További tartalmak

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Ne maradjon le a Pannon Egyetem tartalmairól! A 75 éves jubileumi programok mellett sok más érdekességgel is igyekszünk szolgálni az öregdiák közösség és minden kedves érdeklődő számára.