Menü
Egyetemi emlékeim
Tavasszal egy kedves levelet kaptam volt munkahelyemtől: Meghívás a Gránit Nyugdíjas Klubba! Nagyon megtisztelőnek tartottam és elhatároztam, hogy élek a lehetőséggel.
A Pannon Egyetemhez több szál is köt. Férjem, Horváth Imre ott végzett vegyészmérnökként 1956-ban. Később Pétfürdőn főmérnök volt, majd Peremartonban vezérigazgató, onnan ment nyugdíjba. Tudomásom szerint gyakran támogatta volt egyetemét. Lányom nyelvtanárként szintén részt vett az oktatásban, a nyelvi tanszék alkalmazásában spanyolt tanított. Én 1977-től 1992-ig dolgoztam, mint beszerzési főelőadó a B épület II. emeletén.
Gondolom, a munkámat jól végeztem, többször kaptam dicséretet, kitüntetést. Főleg külker beszerzéseket intéztem a tanszékek igénye szerint. A meglevő import műszerek üzemeltetéséhez szükséges anyagok, alkatrészek, vegyszerek és szakkönyvek beszerzését intéztem az akkori szűkös devizakereteken belül főleg Budapesten, az Akadimpex-nél. Intéztem egyéb anyagok beszerzését is a villamos-, gépész- és asztalosműhely részére, illetve az egyetemi oktatás, karbantartás és üzemeltetés számára.
Jó kapcsolatom volt a szakszervezettel is. 1982-ben a támogatásukkal farsangi bált szerveztem az aulában. Budapesti művészek is felléptek a kellemes hangulatú rendezvényen, amit dr. Heil Bálint rektor úr nyitott meg és kb.500 fő vett részt rajta. Kedves színfolt volt a bálon dr. Bodor Endre úr ,,old diszkója”.
Még ebben az évben nőnapkor a sokat látott aulában divatbemutatóval köszöntöttük a hölgy dolgozóinkat, oktatóinkat. A Zsoldos együttes adta a műsort Sárosi Katalin közreműködésével. Kedves barátnőim, tisztelőim voltak a manökenek, akik nagy sikerrel vonultak fel az asztalosok ,,kifutóján”. Tanszéki laboránsok, könyvárosok, egyetemi hallgatók, gépirónők és a rektor titkárnője, Franciska mutatták be a Komfort Vállalat ruháit. Dallos Zsuzsa riporterként működött közre. A közönség fergeteges tapsa kísérte a bemutatót.
A következő évben kézimunka kiállítást szerveztem az, E” épület nagytermében. Sok szép kézimunkát lehetett megtekinteni az ügyes asszonyok munkáiból.
Persze mindemellett a munkámat is igyekeztem tökéletesen ellátni. Amikor egyetemünk díszdoktort avatott az aulában, én készíttettem egy pesti iparművésszel diszoklevelet dr. Oláh György Nobel-díjas professzor úr részére. Az oklevél zöld bársony boritással és kódex írással készült. A kitüntetett engem is megtisztelt azzal, hogy személyesen, szíves kézfogással és kedves szavakkal köszönte meg munkámat. Szép, felejthetetlen emlék ez is nekem.
Azután jött a rendszerváltás. Jó ötletnek bizonyult, hogy korengedménnyel, támogatással nyugdíjba vonulhattam. 52 éves voltam, nem tudtam, mit hoz a jövő, a férjem is súlyos beteg lett, ekkor ez bizonyult a legjobb megoldásnak.
A kapcsolat, a tisztelet megmaradt a régi munkáltatóm iránt. Büszke vagyok minden hírre, amit olvasok az újságban, vagy látok a televízióban.
A 75 éves évfordulón sok szeretettel gratulálok és további sikert kívánok az egyetem minden oktatójának, hallgatójának, dolgozójának és vezetőjének.
Horváth Imréné
