A 70-es években Nemecz Ernő rektor irányítása mellett a Veszprémi Vegyipari Egyetem egy újabb kvantumugrást hajtott végre, amikor korát messze megelőzően új képzési programokat indított. Ezek közé tartozik például a később az egyetem részévé vált majd a közelmúltban elcsatolt Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel közös, hiánypótló és rendkívül sikeres agrárvegyész (ma növényorvos) képzés, az országban elsőként elindított környezetvédelmi szakmérnök képzés (ne felejtsük el, a 70-es évek közepén tartunk!), vagy a KGST-ben idegenül ható gazdasági jellegű szervező vegyészmérnök képzés, a két évtizeddel későbbi műszaki menedzser szak előfutára. De ide sorolhatjuk ugyanebben az évtizedben a Magyar Tudományos Akadémia Területi Bizottságának megalapítását is Veszprémben, ami egyetemünk székhelyét a Balatontól északra fekvő régió megkerülhetetlen tudományos-szellemi központjává tette.

A rendszerváltáskor az egyetem Liszi János rektorsága alatt kétkarúvá vált, majd az ezredfordulón Gaál Zoltán rektor irányításával a Nyugat-Dunántúli régió több városát is meghódító immáron ötkarú intézmény a régiós dominanciát kifejező Pannon Egyetem névben találta meg identitását. Azóta is állja a felsőoktatáspolitika viharait, jól sáfárkodik az egyetemalapító elődök által rá hagyományozott értékes örökséggel. Nemzetközi egyetemi rangsorokban is számon tartanak bennünket, de előkelő helyen szerepelünk hazai kiválósági rangsorokban is, az egy oktatóra eső elnyert kutatás-fejlesztési pályázatok összege tekintetében pedig toronymagasan az elsők. Mindezen sikerek mellett továbbra is a családias légkör, a közösség ereje és a hagyományok tisztelete jellemez bennünket. Lángként őrizzük a minőséget, ragaszkodunk az egyetem szó még infláció előtti eredeti jelentéséhez. Rangot jelent és jó érzés ma a Pannon Egyetem közösségéhez tartozni, osztozni az elért sikerekben, bizakodással tekinteni a jövőbe. Minden kedves olvasónak izgalmas múltidézést és tartalmas emlékezést kívánok!